Siófokon 35 forintot kértek két sörért!

„Amolyan idegenben szétszakadt magyarként hazajöttem a Balatonhoz, és az Annabella Hotelben kérdeztem, lehet-e itt játszani rulettet vagy más szerencsejátékot. A portás azt mondta, ilyen tisztességtelen játékok nálunk nincsenek. Kérdeztem, van-e biliárd, ami tisztességes, de az sem volt. Érdeklődtem, sakk van-e, ami már nagyon tisztességes, azt mondta, volt egy sakktábla, de már nincs meg. Végül a teniszpályára akartam menni, de kiderült, hogy a pálya kulcsát a helyi kórházban kell elkérnem” – ezt a monológot is idézi a Balaton retró című dokumentumfilm, amely a magyar tenger magyaros történetével szembesít bennünket – mit is jelentett nekünk a tó az ötvenes évektől a nyolcvanas évtized végéig.

Papp Gábor Zsigmond nosztalgikus mozija különleges időutazás a Balaton körül – korabeli reklámokkal, híradórészletekkel, fekete-fehér és színes archív anyagokkal, a tóról szóló slágerekkel: Szécsi Páltól, az Apostoltól, Németh Leheltől, Hollós Ilonától. No és a Bergendy együttestől, melynek énekese, Demjén Rózsi 1975 nyarán a tavon ringó csónakban, majd derékig a vízben állva nyomta az „Itt szenved a strandon a felnőttek hada  / Sőt minden általános és középiskola / Nappal együtt izzad, s mulat éjszaka / Ez a nyár szava / Elképzelni sem tudom, / hogy egyszer kiszáradjon a Balaton” szövegű nótát. Bár kérdés, hogy ez volt-e az első magyar videoklip, de az bizonyos, hogy Demjén a múlt héten elsírta magát a Balaton partján, amikor ikonná avatták: Siófokon az ő dalait énekelte többek között Törőcsik Mari, Garas Dezső, Somló Tamás és Korda Klárika.

Azt senki nem vitatta, hogy nekünk a Balaton a Riviéra, amely már az ötvenes évek végére a kevesek nyári szórakozóhelyéből a tömegek üdülőhelyévé vált. A szocialista nyaralások első számú célpontját – ezzel indul a film is – így jellemzi a korabeli krónikás: „Balaton. Varázsereje van ennek a szónak. Hallatára felcsillannak a szemek, mosolyra derülnek az arcok. A SZOT üdülőhajói szelik a látványnak is üdítő kék vizet, aranyló napfény, pajkos hullámok festik barnapirosra az arcokat.” E barnapiros arcok eleinte háromévente elnyert szakszervezeti beutalóval élvezhették a Balatont, a hétvégéken pedig balatoni különvonatok ontották a pihenni vágyó dolgozókat a tó strandjaira. 1973-ban a SZOT-szállók és vállalati üdülők naponként és személyenként hat forintért kínálták a gondtalan nyaralást, miközben a fizetővendég-szolgálatok 70-200 forintot kértek éjszakánként. A Balaton népszerűségét jelezte, hogy egyre többen igényeltek építési telkeket, melyekre munkahelyi selejtanyagokból, ócska buszkarosszériákból, tehervagonok maradványaiból eszkábáltak bodeganyaralókat.

A Balatont elárasztó tömeg miatt mérnökök töprengtek azon, miként lehetne legalább másfélszeresére növelni a partvonal hosszát. Fűrészfog-szerű partszakaszt képzeltek el mesterséges félszigetek, öblök létesítésével. A hetvenes évek végére a kereskedelem már nem bírta a nyaralók tömegeit: gyakran hiányzott a friss élelmiszer. Megjelentek a maszek zöldségesek, lángossütők, akiknek jövedelméről olyan legendák születtek, mint a két nyári szezonban megkeresett Zsigulik ára, a földből hirtelen kinőtt családi nyaralók. Mert családi házak helyett nyaralókat építettek, amiket borsos áron bérbe adtak. A szobákat sorszámozták, ami családi házaknal szokatlan – mondta az illetékes. Miközben a somogyi szocialista iparban a munkások átlag huszonhétezer forintot kerestek egy évben, kommunista szombatokat is vállalva. Jött is a verdikt: a Balaton senkit nem tehet élősdivé és harácsolóvá ebben az országban. Az éttermekben is elszaladtak az árak: Siófokon 1979-ben két sörért 35,80-at, két kóláért 20 forintot kértek.

A sajtó gyakran támadta a félmeztelen, magukból olykor kivetkőző nyaraló fiatalokat, akik vizibiciklizés címén lefröcskölték a békésen fürdőző dolgozókat. S feltették a kérdést: hová vezet az ilyen üdülés? Megállapították, hogy a társadalomnak testben, lélekben edzett, pihent fiatalokra van szüksége, de milyen fiatalokat kap vissza a társadalom a balatoni, elállatiasodással határos két hét után? Ha ezeket a jeleneteket a minapi Balaton Sound közönsége látta volna...

Sokaknak nem tetszettek a Balatonra igyekvő autóstopposok sem. Az üdülőket zavaró hippik és csövesek kiszűréséről pedig úgy vélték, ez nem kis feladat az önkéntes rendőröknek. Felhívták a magyar nyaralók figyelmét arra is, hogy a jólöltözött nyugati turisták megjelenése a Balatonnál veszélyeket is hordoz, mert különcködésük vágyakozást, elkeseredettséget is szülhet. Ezért arra kérték a tónál pihenő dolgozókat: a nyugatiak láttán ne arra gondoljanak, hogy az átlagemberek így élnek a kapitalizmusban, mert csak a kizsákmányoló tőkések engedhetik meg maguknak a cigányzene mellett elköltött pezsgős vacsorát.

Kattintson bármelyik képre és megnyílik a képgalériánk!