Halálos baleset az előnászúton

Korfu, a kedvelt üdülőparadicsom ideális hely az előnászútra is. Gősi Zoltán és mennyasszonya, Emi is így gondolta. Kiválasztották Sidarit, a sziget szerelmes öblét, hogy ott ünnepeljék meg eljegyzésüket.

A település jellegzetes, évezredek nyomát őrző, csíkos homokkő falai, víz és szél formálta sziklaalakzatai minden korfui képeslapon feltűnnek. Itt található a sziget nevezetessége, a homokdűnék közötti természetes átjáró, a „Szerelmesek csatornája”, a Canal d’Amour. A legenda szerint, ha egy szerelmes pár átúszik a csatornán, örökre együtt maradnak. A csatornát több méteres hullámok zárják el viharos szél esetén.

Azon a végzetessé vált napon Zoltán és Emi a szokatlanul erős hullámok miatt inkább csak sétálgatott a parton. Több helyen a vízi mentősök megtiltották a fürdőzést. Bár a Canal d’Amour partjának magassága meghaladja a tizenöt métert is, kedvelt ugráló hely a sidari gyerekek és a bátrabb turisták körében. Aznap azonban még a legmerészebbek sem merészkedtek a mutatványra.

A csatornától néhány percre egy kettévájt sziklaszirt a következő látványosság. A két sziklafal között méteres hullámokban tört fel a tenger a viharos szélben. Még fölülről is látszik, hogy csúszós, nyálkás a fal oldala, nehezen lehet kimászni, a víz simára formázta.

Zoltánék sétájukból visszafelé az amúgy is hangos vízmoraj mellett másra is figyelmesek lettek: emberek kiabáltak a sziklaszirt pereméről le, a mélybe. Egy tizenöt-tizenhat éves kamasz fiú küzdött az életéért a vízben, harcolt a méteres hullámokkal. A sziklán tehetetlenül álltak az emberek, egyikük sem mert beugrani a fiúért. Öngyilkosság lett volna. Amikor Zoltán odaért és meglátta a fiú tehetetlen kapálózását, azonnal beugrott utána. A merész tettet követően egy másik férfi is utána ugrott, kettőjüknek sikerül kisegíteniük a fiút. Zoltán menyasszonya büszkeséggel vegyes halálfélelemmel nézte vőlegénye bátorságát. A két férfi a több perces erőlködésben annyira elfáradt, hogy már csak nehezen taposta a vizet. A hullámok egyre erősödtek, a sziklához csapták őket. Közben sikerült a magasból egy kötelet leereszteni nekik, ám azt már csak az egyikük tudta megmarkolni. Zoltánt a víz egyre hátrább és hátrább sodorba, nem tudott előre úszni, hogy megfogja bajtársa kezét. A fal nyálkás volt, kapaszkodót nem talált. Egy utolsó hullám örökre magával ragadta.

Amikor Korfuról értesítették őket, Zoltán édesapja és húga azonnal repülőre szálltak. Már csupán abban reménykedhettek, hogy a vízi mentők megtalálják a holttestet, s méltón eltemethetik a férfit. Aznap egész délután hajókkal és búvárokkal keresték, de nem találták. Másnap az apa pillantotta meg az öbölben, egy szikla falánál.

A Canal d’Amourt ellepték a virágok. Mindenki, aki arra sétált, virággal rótta le kegyeletét Zoltán hullámsírjánál. A szigeten mindenki megismerte Gősi Zoltán nevét, a bátor magyarét, aki gondolkodás nélkül a segítségére sietett egy fuldokló fiúnak. Ahol Zoltán a vízbe ugrott, a szülők a szikla falára magyar és angol nyelvű táblát rögzítettek: „Gősi Zoltán, élt 26 évet. Meghalt életmentés közben, 2000. július 29-én.”

Zoltánt Győrben, a szülővárosában helyeztek örök nyugalomra. Édesanyja fájdalmát versekbe öntötte, s blogot nyitott nekik: http://www.bigfoot.hu/gosi_vali.htm