Levél a brit királynőhöz

Hogy mi nem fordul elő? Hát egy újabb nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság. S miért nem? Mert ezentúl mi egy új és közös „horizontkémlelő képességet” fejlesztünk ki, tehát Önnek, Madam, soha még egyszer nem kell feltennie a kérdését.

Nagyon röviden összefoglalva ezt tartalmazta az a levél, amelyet a Brit Akadémia – egy királyi pátenssel 1902-ben létrehozott intézmény – küldött válaszul II. Erzsébet brit királynő nyolc hónappal korábban feltett kérdésére.
Történt ugyanis, hogy – az akkor még csak 82 éves – brit uralkodó tavaly novemberben látogatást tett a világ egyik leghíresebb közgazdasági egyetemén, a London School of Economics-on (LSE). A királynő sohasem titkolta, hogy érdeklődik a társadalmi és a gazdasági kérdések iránt. Az egyetemen, mintegy véletlenül, feltette a kérdést Luis Garicanónak, az LSE egyik spanyol professzorának: „Miért nem látták előre (hogy jön a válság)?”

És tényleg: laikusok, szakmabeli közgazdászok mind felteszik a kérdést: ennyi remek és világhírű közgazdásztól körülvéve miért nem tudta a világ – vagy legalább London –, hogy jön a nagy reccs, a bankok összeomlása, a termelés visszaesése, az újabb Nagy Depresszió.

A Garicano professzorhoz intézett királynői kérdés a brit közgazdasági világ befolyásos embereinek önérzetét, idegeit, nyílt sebeit érintette. Ezért az imigyen érintett nagyok (oxfordi, cambridge-i professzorok, befolyásos bankemberek, híres szakújságírók, egyéb „önmaguktól kiemelkedő” személyiségek) elhatározták, hogy összeülnek a Brit Akadémia keretében – amely a humán- és társadalomtudományok előmozdítására, sőt a külföld „tanítására” (értsd: kioktatására) hivatott –, egy konferencia keretében megvitatják II. Erzsébet kérdését, és megadják rá a szakértők hozzáértő válaszát. Mert abban, hogy a kérdés válasz nélkül nem maradhat, mindenki egyetértett. Gondolni kell az utókorra is…

A királynőhöz írt levél már küllemét tekintve is furcsa. Viseli a Brit Akadémia emblémáját, július 22-én kelt, és legfelül ott a szigorú figyelmeztetés: „Magánlevél és bizalmas”. Alatta azonban e felirat áll: „Szigorú embargó 2009. július 26. vasárnap 00.01 óráig”: azaz a bizalmas magánlevél ettől az időponttól nyilvánosságra hozható. S még egy „azaz”: a levélírók a nyilvánossághoz is eljuttatták a bizalmas és magánjellegű irományt, de szigorúan kikötötték, hogy mikor hozható nyilvánosságra. Címzett: „Őfensége, a királynő, Buckingham-palota, London, SW1A 1AA”. A címzett megszólítása pedig: „Madam” – de ezt ők ott Londonban már így szokták.

Egyszóval felmerül egy apró kérdés: kinek írták a levelet a szerzők? A Buckingham-palota közölte, hogy semmilyen oda eljuttatott küldeményt nem kommentál. Ezt a levél szerzői is bizton tudhatták: II. Erzsébet csak nem fog belebonyolódni egy közgazdasági vitába. Más szóval: a levél voltaképpen nem is a királynőnek szól, hanem a világnak: ki kell mosni a brit közgazdász tekintélyek szennyesét. Mi mindent láttunk előre, tartalmazza a levél, de hát a körülmények szerencsétlen összejátszása folytán nem tudtunk cselekedni. Mi mindenre figyelmeztettünk, de ezek a szálak nem futottak össze, így reménytelen feladatra vállalkoztunk, mert nem láttuk a kockázatok egészét. Aztán ott volt Kína meg India, meg az elbizakodott bankárok, szóval sok bajunk volt – panaszkodtak.

De most, hogy jött a királynő, minden más lesz. „Jelenteni fogunk Őfenségének. A múlt év üdvözlendő megrázkódtatást okozott. Hogy ennek jótékony hatása lesz-e, az attól függ, hogy mennyire őszintén és elfogulatlanul elemezzük a múlt leckéit, és hogyan alkalmazzuk azokat a jövőben” – írták a levél szerzői.
Már csak három kérdés maradt: hol volt (vagy ki volt) a „brit királynő” Magyarországon? Ki tudnak-e mosakodni a magyar közgazdászok, akik szeptembertől összevissza beszéltek; és írnak-e ők leveleket, esetleg saját maguknak? És végül: mi van az időzítéssel?

A brit levél szerzői is folyton az időzítésre hivatkoznak. Azt ugyanis nem nehéz előre megjósolni, hogy egy tűzhányó majd kitör – a kérdés az, hogy holnap-e vagy ötszáz év múlva. Idő van vagy nincs idő – ez itt a kérdés.