Leállt a Fecske-malom

A Fecske-malom fénykorában Magyarország még malomnagyhatalomnak számított. A malom túlélte a daliás időket, a villamosítást, az államosítást és a privatizációt, ám korunk követelményeinek már képtelen volt megfelelni. Tulajdonosa, Jászberény egyik legtöbb adót fizető üzletembere, Szatmári Zoltán újat, korszerűt, lényegesen nagyobb teljesítményűt épített helyette a város peremén. Több mint másfél milliárd forintba került, és már őrlik benne az új búzát. Szatmári abban bízik, hogy a városközpontban fekvő régi malmot a város hasznosítja majd. A hely kulturális célra lenne igazán alkalmas, hiszen a település múltjának egy darabjáról van szó.

Az élelmiszer-ipari emlék remélhetően nem tűnik el a történelem süllyesztőjében. Nemcsak azért, mert megszűnésével egy időben Jászberény még inkább malomipari várossá lett. Azért sem, mert nemrég jelent meg Kiss Erika A Fecske-malom története című könyve. A munka végigkíséri a nevezetes építmény csaknem 130 esztendejét, valamint a Fecske család II. világháborúig tartó emelkedését. Leírja azt is, hogy a kuláknak minősített háznépet a szocializmus idején kitelepítették, ami eltörölte a famíliát Jászberény polgárai közül. Pedig a malomalapító fia, ifjabb Fecske János – a veszteséges üzemeltetést is vállalva – jó patriótaként 1896-ban előbb gőzfürdőt, majd 1903-ban villanytelepet létesített.

A család nevét az 1970-ben elhunyt Fecske Sándor halálát követően senki nem viszi tovább. Két fia közül egyik gyermekkorában, a másik pedig fiatalon halt meg. Élnek viszont a leányági leszármazottak. A Nemes lányok Komlón születtek ugyan, de most is jászberényinek vallják magukat. Veronika szerint nekik Kiss Erika könyve hozta el az igazi kárpótlást. A kilencvenes évek elején ugyanis a Fecske-malom papírjai különös módon eltűntek. Ezért aztán az egykori nagy vagyonért megalázóan csekély összegű kárpótlási jegyet kaptak. Lelkükben tehát csak az idén kerülhetett méltó helyére őseik hajdani műve.