Mitől színes a turákó?

Tagja a Nemzetközi Turákó Társaságnak, és minden bizonnyal a tapolcai állomány a világ első tíz ilyen típusú gyűjteménye közé sorolható. A turákóknak huszonhárom faja ismert, ezek közül öt él a tapolcai madárkertben. Mivel eredeti elterjedési területükön, a hegyvidéki erdőktől kezdve a fás szavannákig különféle élőhelytípusokat népesítenek be, Pócsi Bélának is sokat kellett törnie a fejét, hogyan teremtsen megfelelő otthont számukra. A különféle egzotikus növényekkel dúsan benépesített röpdék végül is megfeleltek e látványos madaraknak, melyek általában két-három fehér, gömbölyded tojást tojnak. Ezekből huszonkét-harminc napi kotlás után kelnek ki a fiókák, akik tágra nyitott, narancssárga csőrükkel fejezik ki éhségérzetüket, melyet a szülők gyümölcsök és rovarok visszaöklendezett keverékével csillapítanak.

Ősi jellegű madarak, ezért az apróságok hamar elhagyják a fészket. Szárnyaikkal is kapaszkodva, rendkívül magabiztosan másznak a fák ágai között. Ekkor még repülni nem tudnak. Általában egy hónapos korban kapnak először szárnyra, de a szülők még ezután is gondoskodnak utódaikról – főleg gyümölccsel, bogyókkal etetik őket. A fió¬kák színezete még hosszú hónapokon keresztül közel sem olyan káprázatos, mint az öregeké. Ez azzal is magyarázható, hogy a turákók két olyan magas réztartalmú tollfestékkel rendelkeznek, mely egyedülálló a madárvilágban – ahhoz, hogy ezek kellő mennyiségben keletkezzenek, rengeteg gyümölcsöt kell elfogyasztaniuk egyéves korukig. Így Bélának is bizony naponta legalább tíz kiló gyümölcsöt kell felvágnia félcentis kockákra. Még szerencse, hogy a szeletelés oroszlánrészét felesége vállalta magára. Mivel gyors emésztésű madarakról van szó, tartásuk állandó lekötöttséget igényel, sokat kell utánuk takarítani, Pócsiék már hosszú évek óta helyhez kötötté váltak. Ezt a nagy áldozatot kevesen vállalják, ezért is ritka állatok nálunk a turákók.

A következő világbajnokságot Portugáliában rendezik, ahol a nemrég hazánkban először szaporított Livingstone turákóival Béla ismét dobogós helyezés várományosa lehetne. De sokat gondolkozik azon, hogy a sok fáradsággal járó, anyagi áldozatot igénylő megmérettetésre elindul-e. Erejét inkább a hazai madártartási kultúra népszerűsítésére szeretné fordítani, miközben megpróbálkozna más állatkülönlegességek, mint például a tukánok tenyésztésével. Közben nem feledkezik meg arról sem, hogy egy immár több évtizedes álmát megvalósítsa: madárparkot szeretne létesíteni.

Tiovábbi színes írásokat a Szabad Föld pénteken megjelent, 41. számában talál!