Tollas postások

Vendéglátónk háza kertjében, virágzó fák alatt, turbékoló galambok társaságában avatott be egy irigylésre méltó szakma rejtelmeibe. Másodikos kisiskolás volt, amikor az egyik rokonától egy zsáknyi parlagi galambot kapott ajándékba. Nagy lelkesedéssel látott neki a pátyolgatásuknak, ám a hálátlan jószágok valamennyien elszálltak. De a fiú már rabja lett
a kedves szárnyasoknak. A következő pár galambja már posta volt, s nem hagyta cserben a gazdit. Nem volt nehéz hozzájutni ezekhez, hiszen Szolnok közelében – Blahóék akkor még Törökszentmiklóson éltek – nagy divatja volt a galambászásnak. A Szolnoki MÁV galambszakosztálya (éppen száz éve) 1910. május 11-én alakult, és a szárnyas postások hamarosan jó szolgálatot tettek az egyesületnek.

1938. június 19-én a Szolnoki MÁV labdarúgócsapata az NB I-be jutásért játszott Soroksárott 4000 néző előtt az Erzsébet FC-vel. A szolnokiak 3:2-re győztek, és az élvonalba kerültek. Percenként indultak postagalambok a Tisza partjára, és vitték a meccs pillanatnyi állását. Talán ezért is szeretik annyira a szolnokiak meg a környékbeliek a tollas gerlét.

Miként zajlik egy postagalambverseny? Kezdődik az edzéssel: abból kell kiindulni, hogy a versenyző mindig hazatér, így ehhez kell szabni a feltételeket. A felkészülés során elautózik a tenyésztő Abonyig, aztán szabadon engedi a versenyzőt, amely természetesen meg sem áll hazáig. Aztán Cegléd, Budapest, Győr következik, végül Magdeburgból rajtol egy távolsági röptetés. Blahó Ferencnek van egy olyan „nyugdíjas sportolója”, aki sok száz társa közül elsőként tette meg a 860 kilométeres távot Németországból. Szükségeltetik a versenytenyésztőnek egy óra, amit maga vásárol meg. A galamb lábára gyűrű kerül, ami a személyi igazolványát helyettesíti. A versenyre induláskor egy gumigyűrűt is kap a lábára, aztán a versenyzőket egy teherautó a rajt helyszínére fuvarozza. A gumigyűrűn jelölik meg a röptetés kezdetét, közben a tulajdonos otthon várakozik szívrepesve, mígnem az égen feltűnik egy parányi pont, ami egyre nagyobb lesz, majd csapzottan, kimerülten leszáll a versenyző maga. A lábán lévő gumigyűrűre a gazda ráüti az óra segítségével az érkezés pontos dátumát, a többi aztán puszta adminisztráció.

Hanem a tenyésztés gyönyöre… Van, aki ebből él, egy remek vérvonalú versenygalamb akár százezreket is ér forintban. De aki csak szeretgeti, nevelgeti, olykor megpuszilgatja, az is a természet áldásában részesül. Ezért toboroz hát kisiskolásokat Blahó Ferenc, nehogy kimaradjanak egy olyan élményből, amit az elfogult tenyésztő szerint semmi mással nem lehet pótolni.