Vétek pingálni a hársat

– Gyors kezű vagyok, de Szent Istvánt, Szent Flóriánt, a két szárnyas angyalt és a gyertyatartókat elég sok időbe telt kifaragnom – mondja házigazdánk sokablakos, faforgáccsal fűtött lellei műhelyében, ahol többnyire ihletet adó klasszikus zenét hallgatva dolgozik. Most éppen Vivaldi Négy évszakának Tavasza szól, miközben egy mozgalmas, honfoglalás kori táblaképet alkot. Az idősebb Kapoli Antal Kossuth-díjas fafaragó emlékére szervezett országos fafaragó pályázatra készíti, melynek anyagát júniusban, Balatonlellén mutatják majd be. Számára igen fontos esemény lesz, az Erdélyből a ’90-es években áttelepült fafaragó neve ugyanis szinte ismeretlen nálunk.

– Talán azért – magyarázza az ötvenéves művész –, mert nem tudtak beskatulyázni. Nem vagyok népi fafaragó; a paraszti világ, bár a Székelyföld belsejéből Marosvásárhelyre vándorolt felmenőim még gazdálkodtak, engem nem fogott meg. Szemben a mitológiával, a vallási témákkal, a férfi-női test ismeretén alapuló erotikával. A magyarországi faszobrászok közé máig sem tudtam besorakozni. Romániában számtalan díjat kaptam, itt egyet sem. Magányos farkasként dolgozom, munkáim zömét külföldre viszik.

„Náci” (barátai így hívják) vásárhelyi nagyapjából ács, ma is dolgozó 75 éves édesapjából asztalosmester lett. Fia ötévesen már kisszéket készített mellette, és beleszeretett a fába. Örök alázat fűzi hozzá. Szerinte az illatos fa nem hal meg soha. Átlényegül tetőszerkezetté, bútorokká, szobrokká, még a hulladéka is meleget ad az embernek. Albert Ignác Konstantin sokat tanult otthon és a faipari középiskolában, egy művészeti egyetem grafikus és szobrász szakára is járt évekig. Egy stílbútort ma is „csuklóból összedob”, de mindig szobrász akart lenni. Erdélyi vállalkozóként dísztárgyakat, szobrokat készített. Magyarországon először Bácsalmáson dolgozott, munkái német és távol-keleti megrendelőkhöz kerültek. Balatonlellén tizenöt éve él, Ibolyával, aki szintén marosvásárhelyi.

– A megrendelők igényei mellett mi az, ami foglalkoztatja, megihleti?
– Mint mondtam, a vallási, mitológiai témák, az emberi test szépsége, a férfi-nő kapcsolat erotikája. S az állatok, főleg a lovak imádata. Szerencsés vagyok, mert gyakran kérnek ilyen munkákat is. Csak a színezést nem szeretem, mert nekem a natúr fa tetszik. Többnyire hársfából dolgozom, amit bepingálni vétek. Ha ez az óhaj, inkább másra bízom. Hithű katolikusként vallom, a Biblia kiapadhatatlan tárháza az ihletnek. Ádám és Éva kapcsolata ráadásul nem nélkülözi az erotikát sem. Vannak szobraim, amelyektől nehezen válok meg. Kaposvári megrendelésre kifaragtam a Csíksomlyói Madonnát. Natúr színben; s mikor elkészült, máris belészerettem. Alkudoztam: visszaadom a pénzt, még rá is fizetek, csak maradhasson. Ám a vevő se tágított, ő ezzel ugyanígy van, faragjak magamnak másikat. Hát majd faragok is! De akadt olyan inkvizíciós témám (lefejezés, akasztás, kerékbetörés), amely lelkileg úgy megviselt, hogy örültem, amikor elvitte a megrendelő pesti múzeum a szobrokat. Nagy álmom? Szeretnék egy templomoltárt kifaragni. Sőt, akár egy templomot megépíteni fából! Erdélyben elég sok van belőlük, itt nem jellemző. És azt is szeretném, ha lennének tanítványaim, akiknek átadhatnám a tudásomat, mint nekem annak idején az édesapám.