Internet: igen vagy nem?

Az internet megjelenése folyamatos, tartós és mélyreható változásokat indított el a világban. Ennek nincs olyan pontja, ahol a világháló jelentőségét ne lehetne felismerni: ha ott van, azért, ha pedig nincs, akkor azért – olvasható a Csepeli György és Prazsák Gergő által jegyzett, „Örök visszatérés? Társadalom az információs korban” című tanulmánykötet fülszövegén. A szerzők szerint a kultúra lehet a kapocs, amely garantálja a folyamatosságot az internet nélküli múlt és az online világ által meghatározott jövő között.

Kutatásuk azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy az átmenet nem mindenki számára magától értetődő, s nem is feltétlenül automatikus. Félő, hogy a digitális átalakulás új egyenlőtlenségeket teremt, amelyek részleges társadalmi bezárkózottsággal, sokak számára pedig a múlthoz való ragaszkodással járhat.

Ma már Európa legtöbb országában összességében többen vannak az internetet használók. Ez jellemzi Magyarországot is, hiszen hazánkban az elmúlt tíz évben az ötszörösére nőtt az internetezők aránya. A világháló és az ezen keresztül elérhető tartalmak ma már a kultúra elválaszthatatlan részét képezik a magyar lakosság jelentős csoportjai számára is.

Ugyanakkor az internethasználók számának növekedésével a másodlagos digitális egyenlőtlenségek egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert. Ezek pedig a szerzők szerint – az infrastruktúra egyre könnyebb elérhetősége következtében – kulturális és személyiségbeli különbségekre vezethetők vissza.

Magyarországon a felnőtt lakosság között a legnépesebb csoportot azok alkotják, akik nem olvasnak könyveket és internetet sem használnak (37%). Velük ellentétben az új gazdagok interneteznek és könyveket is olvasnak (25%), míg a régi gazdagokat csak a könyvek világa varázsolja el (19%). A negyedik csoportot azok alkotják, akik nem vesznek könyvet a kezükbe, de gyakran kapcsolódnak a világhálóra (19%).

Az internet-használati és olvasási szokások önmagukban is jól jellemzik a magyar társadalom kultúra iránti érdeklődését – hangsúlyozza a szerzőpáros, hozzátéve: ha a kulturális jelenlétet további kulturális magatartások figyelembevételével határozzuk meg, akkor egyértelműen megállapítható, hogy a magyar társadalom mindössze 50 százaléka tesz olyasmit, aminek köze lehet a kultúrához. Mint írják, a másik 50 százalék tévét néz.

A kultúra szó hallatán egyébként a legmagasabb arányban a magas kultúrára gondolnak az emberek (36%). A második legnagyobb csoportot a heterogén kultúrafelfogásúak adják (32%). Számukra a kertészkedés, a városnézés, az operalátogatás, az olvasás, a blogírás éppen úgy része a kultúrának, mint a természetjárás, a fényképezés, a bélyeggyűjtés vagy a múzeumlátogatás. A harmadik csoportot a nihilisták alkotják (17%), akik gyakorlatilag nem tudtak a kutatók által felkínált több mint 50 lehetséges kulturális tevékenység közül olyat megnevezni, mely szerintük része annak, amit kultúrának hívunk. A legkevesebben a populáris gondolkodásúak vannak, akik szerint a fájlcsrélés, a csetelés, a természetjárás, a tévésorozat, a sütés-főzés is beleillik abba, ami a kultúra szóval jelölhető – a magas kultúrát és a tanulást azonban már nem sorolják ide.

Az internetezők kultúrafelfogása tágabb, mint az internetet nem használóké, ami Csepeli és Prazsák szerint abból is következik, hogy az internethasználók alapvetően magasabb társadalmi státuszúak, mint az internetet kerülők. Az előbbiek között a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők aránya mintegy négyszer, a gazdaságilag aktívaké kétszer, míg a városokban élők aránya 20 százalékkal magasabb, mint az internetet nem használók között.

A szakértők szerint az elsődleges digitális egyenlőtlenségeken túl az egyén által fontosnak tartott értékek is döntő befolyással vannak az internethasználatra, illetve annak hiányára. Az internetezők között ugyanis magasabb az önmegvalósítók és az értékben gazdagok aránya, s alacsonyabb az értékhiányosoké. A követett értékrendek közül az autonómia az, amely a kutatók szerint különös jelentőséggel rendelkezik. Megállapításaik szerint akik úgy vélik, hogy elsősorban önmagukon múlik saját sorsuk alakulása, inkább a „Légy független!” elvet fogadják el az engedelmességre való felszólítás helyett, gyakrabban használnak internetet, mint azok, akik nem autonómak.

A szerzők az orokvisszateres.hu weboldalon keresztül blogot is indítottak a könyv üzeneteinek megvitatására.