Önként és dalolva

A szerző az olyan Rákosi-, majd Kádár-korszakbeli politikai, valamint Móricka-, Kohn-, cigány- és egyéb divatos viccekből kivált szólásfélékből gyűjtött össze egy csokrot, mint „Ez van, ezt kell szeretni”, „Anya csak egy van”, „Eszi, nem eszi, nem kap mást”, „Nem osztogatnak, fosztogatnak” stb.

Idősebb olvasóink bizonyára emlékeznek is ezek legtöbbjére. Nem szerepel azonban az értekezésben az a kétféle sorrendben is mindmáig élő, sőt gyakran előforduló szólásszerű kifejezés, amelyet írásom címéül választottam, s amely az említett forma mellett dalolva és önként változatban is él. Mivel azon kívül, hogy magam is nem¬egyszer találkoztam ezzel a kifejezéssel, valamint több magyarázatát is kaptam telefonon, sőt írásban is, Wacha Imre cikkének kiegészítéséül, egyúttal pedig olvasóinkat akarva felvidítani néhány percre közlöm itt azt az alapviccet, amelyből különböző változatok is születtek. Mint rövidesen láthatják, egy ismert típusú politikai vicc a forrás. Így hangzik:

Egy diplomáciai fogadáson a dúsan rakott asztalok között egyszer csak feltűnik egy macska. A jelen levő diplomaták úgy határoznak, hogy ha már ott van, a macskának is kapnia kell valamit. Egyikük azt javasolja: mustárt. – Azt nem eszi meg, mondja a másik. – Magától nem, de ha biztatják, igen, vág vissza az első. Szó szót követ, végül hárman fogadnak: egy francia, egy német és egy orosz. Elsőnek a francia próbálkozik. A mustárt gondosan becsomagolja egy szelet sonkába. A macska a kínálásra el is kezdi majszolni a furcsa szendvicset, de ha a mustárhoz ér, azt csak megszagolja, s elsomfordál.

A német sokkal erőszakosabb módszert választ. Megragadja a macskát, s egy kanál mustárt mindenképpen a szájába próbál erőltetni. A macska fúj, prüszköl, karmol, a kísérlet nem sikerült.

Most jön az orosz. Nyájaskodva így fordul az állathoz: „Ejnye, ejnye, cicuska! Agressziót akartak elkövetni ellened. Na gyere ide szépen!” A cica megnyugszik, s odadörgölődzik az oroszhoz. Erre az megfogja, majd a meglepett macska farka alá ken egy kanálnyi mustárt. Ahogy az erős mustár elkezdi csípni, a macska nyávog, körbe-karikába forog, végül is lenyalja a mustárt a fenekéről.

„Ön nyert!” – állapítja meg a két másik diplomata. „A macska valóban megette a mustárt!” Mire az orosz elégedetten teszi hozzá: „Sőt, önként és dalolva!”

Aki nem hiszi, járjon utána!