Folyton-folyvást

 Ezt megtanultam, de van egy olyan ismétléses kifejezés, amellyel nem tudok megbarátkozni, mert valami sürgetést érzek benne. Ez a kifejezés a folyton-folyvást. Van valami igazam?

Levélírónk elismerést érdemel remek megfigyeléséért! Azok a stilisztikai szakirodalomban általában figura etymologica műszóval megjelölt stilisztikai alakzatok, amelyekre utalt levelében, csakugyan többnyire nyomatékosító, kiemelő, az ismétlés következtében hatásnövelő szerepűek. A réges-régen vagy a várva vár választékosabb, mondhatjuk úgy is, hogy stilisztikailag értékesebb, mint a puszta régen és vár. A folyton-folyvástban azonban valóban nem az ünnepélyesség, emelkedettség érződik! Olyannyira nem, hogy a hétkötetes értelmező szótár meg is jegyzi róla, hogy „gyakran rosszalló”, s példamondatai is erről árulkodnak: „folyton-folyvást sopánkodik”, „folyton-folyvást zavarja a munkát”.

A kapott levél nyomán – amelyet hálásan köszönök – végiggondolva az ilyen típusú szóalakzatokat, én is találtam egy olyat, amely nem annyira ünnepélyes, emelkedett hangulatot áraszt, s így nagyon is levélírónk példája mellé kívánkozik. Ez az unos-untalan. Szemmel láthatólag és füllel hallhatóan nyomatékosított alakú határozószó. Ám, valószínűleg azért, mert alapszava, a nyomósítás nélküli untalan mára régiessé, választékossá vált, s jószerével kihullott a nyelvhasználatból, már nem tudja betölteni nyomósító, hatásfokozó szerepét. Bezzeg Petőfi még ezt írta O. B. kisasszonyhoz című versében: „Elnézném én szemed s ajkad / Untalan; / Ajkadon szived s szemedben / Lelked van.” Ez az untalan még jól érezhetően azt jelenti: megunás nélkül hosszabb ideig, bármeddig. Ám az unos-untalan, vagyis a nyomatékosított forma a nagy nyomósító igyekezet következtében már nem azt sugallja, amit elavulttá vált elődje, hanem jelentése már inkább ez: kellemetlenül gyakran, örökösen ismételve, már nagyon is unva, untig.

Összegezésül: hasznos, sőt kitűnő eszköz a nyomósítás, mármint annak az az ismétléses formája, amelyről levélírónk ihletése nyomán ma szó volt. Mint szó a folyton-folyvást és az unos-untalan is jól szolgál bennünket, de tudnunk kell róluk, hogy ezek jelentése, hangulata már nem olyan választékos, emelkedett, mint amilyet elvárnánk, sőt esetleg várva várnánk tőlük.