Vadiúj

A vadonat szó alapja az „erdő" jelentésű vad szó, amely ősi örökség nyelvünkben. Eredetileg főnév volt, de különböző szókapcsolatokból jelentéstapadással melléknévi jelentései is kifejlődtek. Tehát valahogy úgy, hogy a vadmacska korábban csupán azt jelentette: „vadon, azaz erdőben élő macska", később azonban ez a vad immár jelzőként különböztette meg a házimacskát ragadozó párjától, a vadmacskától.

A sűrű erdőt jelentő vadon szóban ugyancsak a vad rejtőzik, de nem az „erdő" jelentésű vad, hanem a már melléknévi használatú, „eredeti életkörülményei között élő" jelentésű vad szó. A vadon ennek -n határozóragos alakja. Főnévvé alighanem szintén jelentéstapadással fejlődött ilyenképpen: vadon nőtt erdő > vadon erdő > vadon. Ennek a fejlődéssornak a középső tagjára idézek is egy példát az 1527-ben keletkezett Érdy Kódexből: „Cellát szerze magának az vadon erdőben.”

A vadonatúj melléknév vadonat eleme a vadon szó további -t határozóraggal bővült alakja, amely összetételi előtagként a XVIII. századtól kezdve nyomatékosító szerepet tölt be nyelvünkben: vadonat idegen, vadonat ős, vadonat új, vadonat véres stb. A XX. század folyamán ezekből jószerével csak a vadonatúj maradt meg (ekkor már egybeírva), mégpedig „teljesen új, merőben új" jelentésben.

És ekkor jött a vadiúj melléknév, amely kétségtelenül a fiatalok nyelvében született meg. Nem teljesen „vadonatúj”, hiszen már a másfél évtizede megjelent, Diáksóder című szótárban is benne van, de hogy csakugyan nagyon elszaporodott, azt mindnyájan naponta tapasztaljuk. Efféléket hallunk, olvasunk: „Leégett a lottónyertes vadiúj sportkocsija”; „Egy orosz repülőről másolták a vadiúj kínai vadászgépet” stb. Ez bizalmas hangulatú, erős érzelmi töltésű szó, értelmező szótárunkban nem is szerepel. Használói érzik is ezt, s ezért elsősorban figyelemfelkeltőnek szánják. Pl. egy hír „bulváros” címe ez: „Alonso vadiúj szolgálati verdája”, de maga a hír már így kezdődik: „Vadonatúj szolgálati verdája van a Ferrari kétszeres világbajnokának, Fernando Alonsónak…”

Levélírómat megnyugtathatom: ártani nem árt ez a szó, s különben is: nem kötelező használni. Egyébként ilyenekre is akadtam: vadijó, vadierős. Ez sem tragédia, de: ez a kettő egy kissé már nekem is „vad(i)”!