Kedélybeteg kutyák

Brit kutatók kísérlettel igazolták, hogy valóban létezik a kutyák között is bizonyos helyzetek pozitív, illetve negatív megítélése. Ehhez huszonnégy menhelyi ebet választottak ki, melyek között kanok és szukák egyaránt voltak.

A kísérletben az állatok döntéseit vizsgálták, mégpedig úgy, hogy amikor a szoba egyik pontjára egy tálat tettek, abban mindig ennivalót találtak, ha viszont az edényt egy másik pontra tették, akkor az mindig üresen állt. Miután ezt többször megismételték és az állatok számára kezdett természetessé válni a hely, valamint a hozzá tartozó (pozitív, negatív) élmény, a kutatók a két ismert pont közé, bizonytalan helyre tették a tálat. A kutyák egy része továbbra is lelkesen szaladt az edényhez, míg más részük eleve el sem indult, mert a bizonytalan helyzet megzavarta, megbénította.

A tudósok azokat a kutyákat, melyek a bizonytalan helyzetet is legyőzve kitartottak, pozitív érzelműeknek értékelték – míg azokat, melyeket ez a bizonytalanság lebénított, negatív érzelműeknek minősítették. Tették ezt azon analógia alapján, miszerint az embereket is befolyásolja döntéseikben az érzelmi állapotuk: a derűsek, boldogak hajlamosabbak pozitívan értékelni még a bizonytalan helyzetet is. Valahogy így van ez a kutyákkal is: különösen azok válnak pesszimistává, melyekkel keveset törődik a gazdájuk.