Telefonice

„Elnézését kérem, amiért ezúttal nem levélben, hanem a legegyszerűbb módon, telefonice keresem meg, de nagyon szeretném tudni, hogy mi az az ice a telefonice szó végén? Én valamilyen latinos képzőnek gondolom, de a telefon szó tudomásom szerint nem latin!”

Valóban nem latin, hiszen mi a németből vettük át, de olyan nemzetközi szó, amely a legtöbb nagy európai nyelvben megvan, elemei pedig egészen a görögig vezethetők vissza, hiszen a ’messze, nagy távolságra’ jelentésű görög tíle és a ’hang, beszéd’ értelmű, ugyancsak görög foni szó rejlik benne. Egyáltalán nem meglepő hát, hogy a valóban latin -ice határozószó-képző is hozzákapcsolódott, s így a telefonice voltaképpen azt jelenti: ’telefon útján, telefonon’. Egyébiránt köszönöm tanulságos kérdését, mert ez mindjárt remek alkalom számomra annak legalább egy-két példával való bemutatásához, hogy latin, esetleg más idegen képzők nemegyszer hozzákapcsolódnak nem csupán nemzetközi, hanem magyar szavakhoz is!

Kezdjük néhány névszóképzővel! A latin -ista főnév-, illetve melléknévképző található meg egyetemista, forgalmista, irodista, zongorista szavunk végén. Érdekességképpen: van köztük egy -iszta végű is, a masiniszta („ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja”). Az -áció képzős szavak között ott találjuk a bizalmas, tréfás hangulatú kitalációt is, a (t)órium képzősek között pedig a pipa és a szilva szóból képzett pipatórium és szilvórium szót is.

Igeképzőink között is vannak olyan idegen eredetűek, amelyek magyar szóhoz kapcsolódnak. Például a latin -izál képzővel jött létre ’dologtalanul uraskodik’ jelentésű urizál szavunk, sétafikál vagy sétifikál igénk pedig a szintén latin -fikál képzőnek köszönheti létét.

Határozószó-képzőink között is akadnak idegen, főleg latin eredetűek. Elsősorban éppen az -ice, amely nemcsak idegen eredetű szavainkban fordul elő, mint hermetice ’légmen¬tesen’, teoretice ’elméletileg’ stb., hanem régi, valamint azokból alakított magyar nyelvújítási szavakban is, mint amilyen az elméletice, gyakorlatice vagy éppen a cikkem kiindulópontjául szolgáló telefonice határozószó.

Lényegice ez a válaszom telefonáló ismerősöm kérdésére. Mint soraimból kiderülhetett, nem hibáztathatók ezek a lényegice, telefonice származékok sem, de azért a választékos köznyelvbe mégiscsak jobban illenek ezek: lényegében, telefonon.