Varázsszavak

Én ezúttal néhány „nemzetközi” varázsszót, varázsszöveget mutatok be olvasóimnak. Azt hiszem, ezek is ismerősen csengenek mindnyájuk fülében.

Abrakadabra. Ez az ősi keleten bukkan fel először, de bűverejét még a középkorban is őrzi. Eredetileg az volt a szerepe, hogy amulettként a nyakba akasztva megvédje az embert a láztól s a démonoktól. Az abrakadabra bűvös háromszöge így festett:

A b r a c a d a b r a
A b r a c a d a b r
A b r a c a d a b
A b r a c a d a
A b r a c a d
A b r a c a
A b r a c
A b r a
A b r
A b
A

Annak magyarázatára, hogy a varázserő hogyan mutatkozik meg ebben a bűvös háromszögben, nem vállalkozom, mivel az érzéki világ kereteiből kilépő világszemlélet szükséges hozzá, de az tény, hogy a középkorban mintaképe volt a misztikus rejtvényeknek. Egy időmillio¬mos francia szerzetes a cellája magányában „megfejtette” titkát. Kiszámította, hogy 1024-féleképpen olvasható az ábrában az „abrakadabra” szó, és e varázsos ismétlődésben rejlik a tizenegy soros háromszög bűvös hatalma. Maradjunk ennyiben!

Csiribí-csiribá. Ez egy bűvészmutatványt bevezető vagy varázslatot érzékeltető, tréfás varázsszó. Alighanem összefügg csiribiri szavunkkal, az pedig – legalábbis Zaicz Gábor Etimológiai szótára szerint – olasz komédiások révén terjedhetett el nyelvünkben.

Hókuszpókusz. Hihetőleg az ’ez az én testem’ jelentésű latin hoc est corpus (meum) miseszövegrészletből alakult, mivel a latinul nem értő hívek a kenyér átváltoztatásának „varázsigéjeként” tekintettek erre a szövegrészre. Hozzánk német közvetítéssel került a 18. század közepén, de már bűvészkedés közben használt varázsigeként.

Szezám, tárulj! – mondhatnám még az Ezeregy éjszaka meséiből elterjedt varázsmondatot, amelynek elhangzásakor megnyílik a kincses barlang bejárata, de abba a barlangba – hely hiányában – már nem léphetünk be.