Foga közé kapta a kamiont is

– Mr. Teeth, Mr. Állkapocs – ez a művészneve. Az Egyesült Államokban, a világ legnagyobb utazó cirkuszának számító Ringling Brothers Barnum and Baileytől kapta, ahol két évet dolgozott. Hogyan lehet valakinek ilyen fantasztikus ereje az állkapcsában?
– Adottság kérdése.

– És jó fogak is kellenek.
– Hál’ istennek megvannak azok is. Meg az akarat.

– Hogyan lett erőművész?
– Szegények voltunk, három fiú közül én voltam a középső a családban. A tanulásban nem tűntem ki az iskolában, de ha a tornaórán be kellett egy gyakorlatot mutatni – mondjuk a függeszkedést kötélen –, akkor a tanár úr csak szólt: jöjjön ki, Nick! Beneveztek mindenféle sportversenyre, a szpartakiádokra, és én jól szerepeltem. Tizenöt éves voltam, már szakmunkásképzőbe jártam, amikor lementem a Vasashoz. Ott lettem gerelyhajító, többször is nyertem serdülő és ifjúsági bajnokságot. Aztán jött egy könyöksérülés, és az véget vetett a sportágnak. Akkor hívott egy barátom, aki a Csepel SC-be járt súlyt emelni: gyere el hozzánk, te piszok erős vagy, belőled nagyon jó súlyemelő vagy erőemelő lehet. Elmentem, és két év alatt egészen jó eredményeket értem el, a harmadik évben pedig már országos bajnokságot nyertem. Munka melletti edzésekkel jutottam el odáig, hogy 1983-ban, harmincévesen erőemelésben Európa-rekordot értem el, 245 kilót nyomtam fekve. És akkor voltam 107 kiló.

– Most mennyi?
– Százharminc. De voltam 140 is. 2002-ben, amikor a fogammal Ferihegyen elhúztam egy 60 tonnás Boeing 737-es repülőgépet. Guinness-rekord lett ez is, és ehhez kellett a súly. Ez már azután volt, hogy visszajöttem Amerikából, ahol 1997-től 1999-ig dolgoztam a cirkuszban.

– Oda hogyan került?
– Akkor már ismert voltam arról, hogy a fogammal kamionokat húzok, és azzal, hogy 1977-ben Balatonfüreden 11 méterre húztam el egy 234 tonnás katamarán hajót, már bekerültem a Guinness-rekordok könyvébe. Így figyeltek fel rám, és meghívtak. Az volt a dolgom, hogy bejött egy elefánt a gondozójával, aki fölvezette egy sokkerekű kocsira, és én azt a fogammal a porond egyik széléről elhúztam a másikra, ez olyan 9-10 méter volt. Így lett az elefánt a totemállatom, itt van ez a medál most is a nyakamban. Közben a cirkusszal eljutottam majdnem mindegyik államba. Nem volt könnyű, hétközben kettő, péntek-szombat-vasárnap három műsorunk volt.

– Azt értem, hogy erős az állkapcsa, de a karizmai sem akármilyenek. Hogyan jött az ötlet, hogy a karja után a fogával is próbálkozzon?
– A 90-es évek elején indultak Magyarországon a Strong Men, vagyis az Erős Emberek versenyek, és Fekete László, aki akkor a legerősebb volt, meghívott a csapatába. Kiálltunk a finnekkel, a norvégokkal, a szlovákokkal és másokkal, sikerünk volt. Így ment két-három évig, aztán egyszer megsérültem a bal kezemmel, leszakadt a bicepszizmom. Megijedtem, mi lesz most, nem tudok emelni vele. Több mint egy évig gipszben volt. Törni kezdtem a fejem, és így jött az ötlet, hogy megpróbálok a fogammal nehéz járműveket húzni.

– Mi mindent húzott?
– Mindent, aminek kereke van. Kamiont, mozdonyt, repülőgépet, villamost. És hát a vízen hajót, kompot. A harmadik Guinness-rekordomat azzal értem el, hogy 2004-ben elhúztam a fogammal egy 309 tonnás komphajót. 2007-ben öt méterre elhúztam a 70 tonnás Combino villamost. De elkezdett a szívem vacakolni, szívritmuszavarom támadt, ez év júniusában pedig, egy újabb komphajós rekord után néhány nappal infarktust kaptam. Abba kellett hagynom. Most már csak nagyon ritkán lépek fel, inkább csak jótékonysági bemutatókon, és a szegvári tanítványommal, Tóth Enikővel, aki 17 éves és csak 57 kiló, de fantasztikus ereje és tehetsége van. Összekötünk neki kocsikat, és már most négy tonnát elhúz a fogával.

– Nick Árpád most kutyákat sétáltat, kutyamenhelyeknek gyűjt. Idős embereket istápol, ebédet visz nekik, hazacipeli a boltból a szatyrukat. Odamegy az alkohol- vagy drogmámorban révedező gyerekekhez a parkban, és megpróbálja meggyőzni őket, ez nem vezet sehova. Miért teszi?
– Mindig ilyen voltam, csak erre kevesebb időm jutott. Az iskolában a gyengék védelmére keltem, elég volt csak szólnom, ha valakit bántottak, tekintélyt adott az erőm. Néha most is elég ennyi. És kell a jó szó, az elkeseredett, maga alatt levő embernek egy kis biztatás. Ha pedig beszélgetni kezdek kamasz fiúkkal, nem várhatom, hogy két perc múlva leteszik a vodkásüveget vagy a drogot. Én csak annyit mondhatok bárkinek, soha nem cigarettáztam, nem ittam… és gyere, fiam, próbáld meg a sportot. Volt, akit sikerült elvinnem a Honvédhoz, a Spartacushoz. S ezzel megváltozott az élete.