Kellesz és lecet

„Egy borsodi kis faluból kerültem Budapestre, s mióta itt élek, többször is nevetség tárgyává váltam szóhasználatom miatt. Két példát megemlítek. Mifelénk, ha valamilyen gép elromlott, azt szoktuk mondani: meg kellesz javítani, ha pedig egy lécre van szükségünk, azt így kérjük a velünk együtt dolgozó havertól: dobd ide azt a lecet!. Engem már többször kinevettek emiatt. Volt úgy, hogy nem is értették, mit akarok mondani.”

Lehet, hogy néhányan megmosolyogták e kétségtelenül nyelvjárásias szóalakok miatt, én azonban azt üzenem olvasónknak, egy csöppet se bánkódjon ezen, inkább örüljön, hogy olyan „hazai” kifejezésformái is vannak, amilyenekről bírálói még nem is hallottak. De azért – biztos, ami biztos – legalább röviden mindkét nyelvjárási formáról ejtek e rovatban néhány szót.

Önálló kellesz szavunk persze nincs is, de olyan ragozott igealak, igenis, van: én kellek, te kellesz, ő kell. Csakhogy ez a kellesz igealak ezúttal nem jó nekünk. Ennek „segítségével” csakugyan nem fejthetjük meg a meg kellesz javítani kifejezést.

Igealakként tehát ezúttal nem jöhet számításba a kellesz forma. Ellenben két szóba írva, két szónak tekintve igen: kell és lesz. A ’létrejön’ jelentésű lesz igével van itt dolgunk, amely számos egyéb szerepe mellett a hiányos alakrendszerű van ige jövő idejű megfelelőjéül is szolgál, s amely az északkeleti végeken a kell ige mellett, ahhoz hozzácsapódva is használatos, ugyancsak a jövő idő kifejezésére. Sátoraljaújhely környékén megszokott az efféle mondat: „Ezt ma még el kell lesz intéznem”. Másutt ezt inkább így mondanák: „el kell majd intéznem”. Az ország más vidékein legfeljebb a részben igének, részben névszónak számító, német eredetű muszáj s esetleg még a lehet mellett fordul elő itt-ott a jövő időnek ilyen módon való jelzése: „egyszer még muszáj lesz odamennie”, „erről még lehet lesz beszélni”.

Ami pedig a „lecet” illeti, ez is nyelvjárásiasság. Léc szavunk a változatlan tövű, mássalhangzós végű főnevek közé tartozik, csakúgy, mint a gép vagy a vég. Ezek tárgyragos alakja: lécet, gépet, véget. De vannak tőbelseji időtartamot változtató főneveink is: jég, mész, tér. Tárgyraggal: jeget, meszet, teret. A több nyelvjárásban is élő lecet alak népies ízű, de ugyanúgy nem hibás, mint a ’terjed’ értelemben használt tért hódít kifejezés tért eleme sem, amely „szabályosan” teret volna, s íme, mégsem az.