Nemtő

Már az nagy öröm számomra, hogy van olyan fiatal is, aki diszkózás, „csetelés” helyett szabadidejében íme, verseket is olvas, sőt csemegéz. Persze tudom, hogy ilyenek is vannak, nem is olyan kevesen, de azért – vagy talán éppen ezért – szívesen válaszolok kérdésére, abban bízva, hogy olvasóink között is sokan vannak, akiket ez (is) érdekel.

Bármily meglepő is, nemtő szavunk egy sajtóhibának köszönheti létét, ugyanis Ambrosius Calepinus olasz tudós 1585-ben Lyonban kinyomtatott tíznyelvű szótárának, a nyelvtörténészek által csak Calepinus néven emlegetett szótárnak magyar részéből indult hódító útjára. A szótárban a ’szellem, őrzőszellem’ jelentésű genius az a szó, amelyben ott találjuk mint magyar megfelelőt. Nyelvünkben latin eredetű műveltségszóként él is ’a hely szelleme’ értelmű genius loci kifejezés. Mivel a latin genius végső soron a ’szül, nemz’ jelentésű latin gignere igével s a ’nem, nemzetség’ jelentésű latin genus szóval függ össze, a XVI. században élt Laskai Csókás Péter, a szótár magyar részének készítője jogosan és helyesen ajánlotta a genius magyar megfelelőjéül a nemző szót, csakhogy ez a szó egy furcsa, ma már inkább megmosolyogtató tévedés áldozata lett. A lyoni nyomdász ugyanis nem tudott magyarul, s valamilyen okból t-nek olvasva az áthúzott z-t, a szót nemzőből nemtővé formálta. Ezt a hibás alakot azután átvették más szótárak is, mert íróik a nem és a tő főnév összetételének fogták fel, s ezért elfogadták a latin genius magyar megfelelőjéül.

A hiba utólag persze kiderült, de már későn. Az önálló életre kelt nemtő szót először Kazinczy barátja, Döme Károly kanonok használta 1815-ben, majd nagyjaink is, Madách, Jókai s főleg Vörösmarty. Ő olyan gyakran, hogy a Magyar Philosophiai Szemle című lap egyik nagy tanulmányában 1885-ben Kun Pál őt tekinti a szó megalkotójának.

Ebben tévedett a szerző, mert a nemtő letagadhatatlanul a francia nyomdász lelkén szárad, de nekünk nincs okunk panaszra. A mentő betűiből is kirakható nemtő végül is megfelel rendeltetésének, s íme, még arra is érdemes volt, hogy a szavainkkal játszadozni nagyon szerető s kiválóan tudó jeles költő még egy kedves versikét is írjon róla.