Sanyargató zugsintérek

Ma már jópofa sztorinak tűnik, hogy a Gong Rádió első adásait a helyi művelődési ház sufnijából sugározták. Azóta nagy utat tettek meg, jelenleg már hét megyében szólítják meg a hallgatókat. A semmiből teremtett országos hírű kutyamenhelyet és állatvédelmi őrszolgálatot is. De honnan ez az elszántság?

– Lelkileg nyomaszt a kóbor kutyák látványa, különösen megvisel, ha megkínzott, szenvedő állattal találkozom – mondja Judit. – Mindig szerettem volna egy kiskutyát, de a körülményeink miatt ez sokáig csak álom maradt. Egyszer aztán a kollégáim megajándékoztak egy fekete uszkárral. Pillanatok alatt családtaggá vált, Puszinak neveztük el. Véletlenül kiderült, hogy szívbetegségben szenved, meg kell műteni. Három órán át tartott a műtét, végig imádkoztam érte. Azt hajtogattam, adok kétmillió forintot egy menhelynek, csak maradjon életben. Sajnos a kutyus itt hagyott bennünket, de én valóra váltottam az ígéretemet.

Tőzsér Judit úgy látta a legjobbnak, ha saját maga alapít menhelyet. Állatorvosokkal, kollégákkal létrehozta a Mentsvár az Állatokért Alapítványt – milyen véletlen: éppen a rádióstúdióban! –, kezdetben béreltek egy tanyát, majd amikor már volt miből, megvették a területet és európai színvonalú kutyamenhelyet alakítottak ki rajta. Sokat segített nekik a médianyilvánosság, hamar beépültek a köztudatba. Elnyerték az emberek bizalmát – ami persze nem volt elérhetetlen kihívás, hiszen az állatvédők kezdettől fogva szívvel-lélekkel teszik a dolgukat.

– Sokszor több időt fordítok az alapítványi feladatokra, mint a rádiózásra. Nem véletlenül jegyezték már meg a kollégáim, hogy beülnek ők is egy kennelbe, hátha akkor foglalkozom velük – mosolyodik el beszélgetőpartnerem. – De, félretéve a tréfát: meg tudom osztani az erőmet. Természetesen mindkét helyen remek csapat jött össze, munkatársaimra mindenben lehet számítani.

Azt azonban a megszállott állatvédő hölgy sem gondolta az elején, hogy ilyen nagy fába vágta a fejszéjét. Először megoldatlan problémákkal találta magát szemben: zsúfolt menhelyekkel, engedély nélkül működő gyepmesteri telepekkel. Sikerült országos üggyé tennie az ebek ingyenes ivartalanítását, s ebben az állatorvosi kamara, a gödöllői és a kaposvári állatorvosi egyetem segítségére is folyamatosan számíthat.

Magyarországon elsőként Kecskeméten szerveződött állatvédelmi őrszolgálat, amit minden régióban szeretnének meghonosítani. Hogy sikeresek lehessenek a mentőakcióik, ahhoz a rendőrség bevonására is szükség van, mivel civil szervezetként nem kobozhatnak el egyetlen láncra vert vagy éheztetett kutyát sem. Gyümölcsöző az együttműködésük a polgárőrökkel is, akik felderítik a terepet, és ellenőrzik, hogy az örökbefogadók betartják-e a szerződésben rögzített feltételeket. Sajnos támogatás nélkül ők sem tudnak létezni, hiszen rozoga autójukat valamiből meg kell tankolni, amikor útnak indulnak az ország másik szegletébe kimenekíteni a sanyargatott négylábúakat.

– Nemrég egy kollégámmal együtt fogadott Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter – újságolja Tőzsér Judit. – Bízom benne, hogy új távlatok nyílnak meg a magyarországi állatvédelemben. A feladatok sorra vételét már el is kezdtük Pallós László országos állatvédelmi főfelügyelővel. Egyetértünk abban, hogy fontos a szemléletváltozás. Amíg nem hoz a bíróság szigorú ítéletet, azaz letöltendő börtönbüntetést egyes ügyekben, addig nem várhatjuk, hogy az emberek másképp gondolkodjanak.

Ha csipet ültetnénk a kutyákba, nem tudnának kibújni a felelősség alól azok a gazdik sem, akik embertelenül bánnak állataikkal. Fontos lenne a gyepmesteri telepek felszámolása, feladataikat a menhelyek is el tudnák látni. Rengeteg tennivalónk van még a felelős állattartás érdekében. Ezért is járjuk az iskolákat, ahol osztályfőnöki órákon beszélünk a missziónkról.

Cikkünk főszereplőjének az eltelt hét év alatt számos felemelő és szívbemarkoló élményben volt része. Például határtalan boldogságot érzett, amikor átadták a menhelyet. Ugyanakkor drámai pillanatokat élt át egy vérző kiskutya láttán, csupasz bőre rózsaszínen ráncosodott, néhány szőrszál lógott csak rajta. Egy itt élő svéd család fogadta örökbe, azóta ágyban alszik, asztalnál eszik velük.

Judit sem maradt kutya nélkül. Nem bírták a kollégái nézni, hogy hetekig siratja a műtét közben elvesztett uszkárját, ezért kerestek neki egy újabbat. A kiválasztott tenyésztőnél az öt fekete „gombóc” közül a legkisebb szaladt oda hozzá, hát őt választotta. Nem véletlen, ennek is Puszi lett a neve. Aztán a gyepmesteri telepen megakadt a szeme egy fehér uszkáron. Szomorúan üldögélt a kennelben, szinte kérlelte, hogy vigye magával. „Miért ne fogadhatnám be pár napra?” – gondolta Judit. És azóta sem vált meg tőle.