Tűzzel, hóval, viharral írt krónikák

Özönyíz
Nem mese a Bibliából ismert özönvíz: az i. e. 6300 körül pusztító árvíz jelentősen, mintegy 100-115 méterrel megemelte a tengerek szintjét. Mindez tömeges népvándorlásokat okozott: az emberek Közel-Keletről Európa felé áradtak, magukkal vitték mezőgazdasági technikáikat, eszközeiket, növényeik magvait, és ez jót tett az addig „civilizálatlan” területek fejlődésének. De valóságos alapja van a hét szűk esztendőnek, a tíz csapásnak is: aszályok, viharok, éhínségek gyötörték az ókor embereit.

Természeti csapás
Sokáig nem tudták mivel magyarázni, hogy nagy, erős civilizációk hirtelen eltűntek. De már tudjuk, hogy valószínűleg több esetben is természeti vagy időjárási katasztrófa végzett velük. Pompeji pusztulásának története, a Vezúv kitörésének következtében, i. sz. 79-ből jól ismert. Más esetekben csak a közelmúltban alakították ki álláspontjukat a szakemberek.

Például a minószi kultúra Krétán az első kiemelkedő európai civilizáció volt. Évszázadokig virágzott, aztán i. e. 1500 körül hirtelen eltűnt. Sokáig úgy tartották, hogy a Santorini szigetén lévő vulkán kitörése pusztította, de mai bizonyítékok szerint inkább egy cunami tette tönkre a fejlett szigetet.

Jelentős éghajlatváltozás utoljára a XIV. században következett be és tartott úgy négyszáz évig az északi féltekén. Bár a lehűlés csak néhány fokos volt, de ez az északi országokban tönkretette a mezőgazdaságot, éhínséget okozva. Az alultáplált népességet pestisjárványok tizedelték. Évtizedekig tartó háborúk ölték a többieket.

Köddé váló armada
A XVI. században Anglia és Spanyolország majd’ húsz évig háborúban állt egymással. 1588-ban az angol flotta Sir Francis Drake vezetésével a La Manche-on, helyismereté­nek és korszerűbb, fordulékonyabb hajóinak köszönhetően váratlan győzelmet aratott az addig legyőzhetetlennek hitt Spanyol Armada felett.

Ez még csak egy vesztes csata lett volna, amiből felállhattak volna a spanyolok. De a menekülő spanyol hajók heves tengeri viharba keveredtek, amely elől Skócia felé hajózva próbáltak menekülni, sikertelenül. A vihar, majd a köd végzetesnek bizonyult az armada számára, a hajók eltévedtek, zátonyra futottak, léket kaptak, elsüllyedtek. A kor legfejlettebb és leghírhedtebb hajóhada 130 hajójának felét és mintegy húszezer emberét vesztette el – ezzel gyakorlatilag megsemmisült. Ez az esemény alapozta meg Anglia tengeri nagyhatalommá válását.

Tél tábornok, viharos vizek
Napóleon 1805-ben elvesztette a trafalgari tengeri csatát, ezért 1812-ben legnagyobb szárazföldi ellenségével, a cári Oroszországgal akart leszámolni. A klasszikus hadviselés szabályai szerint abban bízott, hogy döntő ütközetre kényszerítheti az orosz cárt, elfoglalja Moszkvát és Szentpétervárt. Csakhogy elszámította magát. A folyamatosan hátráló orosz csapatok maguk után csalták a franciá­kat, egyre beljebb az ország belsejébe, eleinte félelemből, de aztán Kutuzov szándékosan taktikázott. A borogyinói csata ugyan szeptemberben zajlott, de a vert sereg hazafelé vánszorgása jócskán belefolyt a télbe. A hideg tél és az utánpótlás hiánya aztán megtette a maga hatását: Napóleon serege egyre csak apadt, mígnem aztán Bonaparte kénytelen volt a végleges visszavonulás mellett dönteni (képünkön). A télre felkészületlen franciák éhezve, fázva menekültek, az utakat emberi és állati tetemek borították. Végül haza már csak a sereg egytizede érkezett meg.

Hitler bicskája is beletört az orosz télbe. Bár – okulva Napóleon kudarcából – nyáron támadta meg a Szovjetuniót, a harcok elhúzódtak. A világtörténelem egyik legvéresebb csatája Sztálingrádnál 200 napig tartott. A harcokban és a kibírhatatlan téli viszontagságokban a Don-kanyarban semmisült meg a II. magyar hadsereg is.

A Pearl Harbor-i csatában pedig a japánokat segítette az időjárás. Hadiflottájuk 1941-ben az erős téli viharok rejtekében tehette meg hétezer kilométeres, 12 napos útját az amerikai támaszpontig, anélkül, hogy felderítették volna.

A franciaországi partraszállást 1944. június 5-én is rendkívül megnehezítette a La Manche felett dühöngő vihar. A D-nap rengeteg emberveszteséget okozott, sokan a hullámsírban lelték halálukat.

Kiszolgáltatva
Gyakran ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy a ma embere nincs már annyira kiszolgáltatva az időjárási és természeti katasztrófáknak. De máris meginoghat önelégültségünk, ha csak arra gondolunk, hogy a világ legfejlettebb államában mit művelt a Katrina hurrikán 2005 nyarán! És konganak a vészharangok a felmelegedés következtében egyre szűkülő víztartalékokról, elsivatagosodásról.

Ha pedig délről megindulnak az éhező emberek, amellett eltörpülhetnek a régi háborúk szörnyűségei...