Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
A budapesti Közép-európai Egyetem kulturális intézményében, az OSA Archívumban egy kiállítás keretében jelentették be, hogy „megnyílt” a Virtuális Diamúzeum, amely Bíró Ferenc, a nemzetközileg egyedülálló gyűjtemény létrehozója nevéhez fűződik.
Kép:
– Múzeum az interneten?
– Harmincöt éves kutató- és rendszerező munka eredményét tárom közszemlére. Az ezredforduló után néhány évig hozzáférhető volt már az anyag a világhálón, de azóta olyat sokat fejlődött az internetes technika, hogy elérkezettnek láttam az időt a változtatásra. Sok jelzést kaptam pedagógusoktól, könyvtárosoktól, szülőktől és gyerekektől, hogy a keresőrendszer nem a legtökéletesebb.
– Mit kínál a múzeum?
– Mindenekelőtt kellemes kalandozást a múltban… Korábban csupán kétszáz diafilm volt hozzáférhető, most ezerkétszáz tekercset kínálunk azoknak, akik ellátogatnak a www.diamuzeum.hu honlapra. Történeti és technikai visszatekintés is található. Maguk a diafilmek – oktató, ismeretterjesztő és szórakoztató sorozatok – az 1920-as évektől kezdve napjainkig válogathatók.
– Úgy tudom, tárgyakat is gyűjt!
– Amiket a virtuális múzeumban csak képeken és leírásokon keresztül tudom bemutatni. Éppen ezért szoktam „élő” kiállításokat is rendezni. Az OSA Archívumban néhány hétig látható lesz néhány féltve őrzött kincsem, köztük a XIX. századi üvegképpel működő diavetítő.
– Van kedvenc filmszalagja?
– Ez életem során folyamatosan változott. Gyerekként a Pórul járt róka című szovjet mese tetszett a legjobban. Felnőttkoromban két politikai história volt a favorit: az Egy hűtlen kutya kalandjai Ugatóniában az 1956-os disszidálásokról, a Nagyvilág a kislakásban pedig az ötvenes évek néprádióiról szóló rajzos történet.
– Mára feledésbe merültek a diafilmek vagy reneszánszukat élik?
– Az Európai Unióban Magyarország az egyetlen, ahol mindmáig gyártanak diafilmeket. Nemcsak meséket, hanem oktató jellegű anyagokat is. Lelkes fiatal grafikusok szinte kedvtelésből rajzolnak sorozatokat például Bartos Erika meséiből. Rajtunk kívül az oroszok tartják életben a műfajt.
– Vannak pótolhatatlan darabok?
– Az 1955-ben kiadott Mese a halászról meg a halról színes változatát égen-földön nem találom, pedig tudom, hogy létezik. Az 1950-ben készült Szabad nép szabad hazában pedig „megadta” magát, nyersanyaga sárga masszává változott. Persze abban is reménykedem, hogy eddig ismeretlen példányokkal is gazdagíthatom a gyűjteményemet.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu