Tegezés – magázás

Levelében azt a helyzetet vázolja fel, amelyben valaki két olyan személlyel találkozik, s kezd el beszélgetni, akik egyikével tegező, másikával ellenben magázó – tágabban fogalmazva: nemtegező – viszonyban van. Hogyan próbáljon velük együttesen társalogni?

Idézek egy részt a levélből:
„Ha azt kérdem kettejüktől, hogy olvastátok ezt a könyvet?, akkor az egyikük sértődik meg a letegezés miatt, míg ha ezt: olvasták ezt a könyvet?, akkor talán a másik személy számára kellemetlen a magázás, mivel bizalmasabb a közöttünk levő viszony. Nem mondhatom nekik azt sem, hogy ti, ugyanakkor azt sem, hogy önök, pláne: maguk. Több más nyelvben ez nem okoz gondot, de nálunk igen. Ilyenkor a körülíráson és a probléma megkerülésén kívül nincs megoldás?”

Mondanom sem kell, erről azonnal Karinthy Frigyes Tegezés című klasszikus humoreszkje jut eszembe, amelynek két szereplője ismeri ugyan egymást, de arra egyik sem emlékszik, ittak-e valaha is pertut vagy sem, s ezért kínosan kerülik az olyan mondatokat, amelyekben színt kell vallani. Ilyeneket mondanak egymásnak: Hát… hogy vagyunk? Köszönöm, jól. Hát… a család mit csinál?Milyen család? Hát… a családunk. A nagyságos asszony meg a gyerekek. Ja, hogy az én gyerekeim? Persze, persze. Pardon… vigyázzunk… egy bogár mászik itten a…Hol? A kabáton.Melyik kabáton? Hát… nem az enyémen, hehe.« Stb. stb.

Igen, a múlt század elején még csakugyan jogosan feszengtek, akik egy-egy ilyen találkozáskor nem emlékeztek arra, hogy beszédpartnerükkel hogy is állnak. Ma azonban a nyelvi illemszabályok már jóval szelídebbek, megértőbbek, részben azért, mert a tegeződés amúgy is egyre terjeszkedik. A Karinthy által remekül bemutatott helyzetben bármelyik fél megkérdezheti, anélkül, hogy ezzel megbántaná beszédpartnerét: „Bocsáss meg, nem emlékszem… ugye, mi tegeződünk?” Ha pedig a levélíró által vázolt helyzetet nézzük, akkor ahelyett, hogy minden kérdésünket vagy megkettőznénk így: „Hol szálltak, illetve hol szálltatok meg?” vagy Karinthy mintájára személytelenné tennénk: „És hol van az étkezés?”, minden körülírás vagy megkerülés nélkül csak ezt kell mondanunk: „Tudjátok, mit? Többségi alapon tegeződjünk mindnyájan!”

Bármibe fogadok, hogy mindkét helyzetben igenlő lesz a válasz.