Tegezés – magázás

Egyáltalán nem szándékom a tegezés és magázás kérdéseiről áttekintő tájékoztatást tartani, hiszen ahhoz egy testes tanulmány sem elég, nemhogy egy rövidke cikk. De Szűcs Gábor érdi levélírónk olyan kérdéssel keresett fel, amelyre talán egy hasábon is lehet válaszolni.

HobbiGrétsy László2011. 04. 29. péntek2011. 04. 29.
Tegezés – magázás

Levelében azt a helyzetet vázolja fel, amelyben valaki két olyan személlyel találkozik, s kezd el beszélgetni, akik egyikével tegező, másikával ellenben magázó – tágabban fogalmazva: nemtegező – viszonyban van. Hogyan próbáljon velük együttesen társalogni?

Idézek egy részt a levélből:
„Ha azt kérdem kettejüktől, hogy olvastátok ezt a könyvet?, akkor az egyikük sértődik meg a letegezés miatt, míg ha ezt: olvasták ezt a könyvet?, akkor talán a másik személy számára kellemetlen a magázás, mivel bizalmasabb a közöttünk levő viszony. Nem mondhatom nekik azt sem, hogy ti, ugyanakkor azt sem, hogy önök, pláne: maguk. Több más nyelvben ez nem okoz gondot, de nálunk igen. Ilyenkor a körülíráson és a probléma megkerülésén kívül nincs megoldás?”

Mondanom sem kell, erről azonnal Karinthy Frigyes Tegezés című klasszikus humoreszkje jut eszembe, amelynek két szereplője ismeri ugyan egymást, de arra egyik sem emlékszik, ittak-e valaha is pertut vagy sem, s ezért kínosan kerülik az olyan mondatokat, amelyekben színt kell vallani. Ilyeneket mondanak egymásnak: Hát… hogy vagyunk? Köszönöm, jól. Hát… a család mit csinál?Milyen család? Hát… a családunk. A nagyságos asszony meg a gyerekek. Ja, hogy az én gyerekeim? Persze, persze. Pardon… vigyázzunk… egy bogár mászik itten a…Hol? A kabáton.Melyik kabáton? Hát… nem az enyémen, hehe.« Stb. stb.

Igen, a múlt század elején még csakugyan jogosan feszengtek, akik egy-egy ilyen találkozáskor nem emlékeztek arra, hogy beszédpartnerükkel hogy is állnak. Ma azonban a nyelvi illemszabályok már jóval szelídebbek, megértőbbek, részben azért, mert a tegeződés amúgy is egyre terjeszkedik. A Karinthy által remekül bemutatott helyzetben bármelyik fél megkérdezheti, anélkül, hogy ezzel megbántaná beszédpartnerét: „Bocsáss meg, nem emlékszem… ugye, mi tegeződünk?” Ha pedig a levélíró által vázolt helyzetet nézzük, akkor ahelyett, hogy minden kérdésünket vagy megkettőznénk így: „Hol szálltak, illetve hol szálltatok meg?” vagy Karinthy mintájára személytelenné tennénk: „És hol van az étkezés?”, minden körülírás vagy megkerülés nélkül csak ezt kell mondanunk: „Tudjátok, mit? Többségi alapon tegeződjünk mindnyájan!”

Bármibe fogadok, hogy mindkét helyzetben igenlő lesz a válasz.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek