Feng shui

Ez ugyan még nem elég ok arra, hogy foglalkozzam vele, ám egy levélíróm, Csibrányi Zoltán nyelvészeti kérdést intézett hozzám e témával kapcsolatban, midőn többek között így írt:
„Egy szlovákiai magyar nyelvű újságban a következő címmel olvashatunk egy cikket: Szerelemvarázslás fengsujjal. Szerintem nem helyénvaló ez az írásmód. Legalábbis, ha hangosan felolvasom a fengsujjal szót, bántja a fülemet. Tudomásom szerint a szó helyesen leírva feng shui. Ennek tudatában zavarónak érzem a kettőzött pontos j betűs írást. Ön mit gondol erről?”

Azt a megérzését, hogy hangzásában zavaró volna, nem érzem eléggé megalapozottnak, hiszen más hasonló végződésű kifejezéseink, szóalakjaink is vannak: teli szájjal, üggyel-bajjal, lábujjal stb., s ezekre nem szoktunk panaszkodni. Azt hiszem, inkább az írásforma bántja olvasóm szemét, mégpedig szokatlansága miatt.

Ám arról nem tehetünk, hogy e kínai eredetű szó, illetve kifejezés, noha több mint 5000 évre vezethető vissza, hozzánk csak az utóbbi 10-20 évben talált utat. A Feng shui valójában egy klasszikus kínai tanítás, amelynek segítségével megtanulhatjuk, hogyan harmonizálhatjuk a természet erejét, s ezáltal hogyan teremthetünk egy jobb és „minőségibb” életet magunknak vagy akár másoknak is. Másképp megfogalmazva a feng shui (jelentése: szél és víz) az élet- és lakótér-alakítás kínai művészete, amely a természet és az ember összhangját igyekszik megteremteni.

Azzal, hogy ez a tan, amely napjainkra olyan divatossá vált, hogy a Google keresőprogram egyetlen gombnyomásra 31 millió adatot kínál rá, valódi vagy áltudomány, nem foglalkozom. Olvasónk a szó -val, -vel ragos alakjára kíváncsi, nem ok nélkül, mert ott okoz leginkább nehézséget a kifejezés írásának sokfélesége. Mivel az elképzelhető írásformák legtöbbje súlyos helyesírási problémák elé állítaná leírójukat (feng shuijal, feng shui-jal, Feng-shuijal stb.), magam is egyértelműen arra az írásformára szavazok, amelyre olvasónk egy lapban bukkant, vagyis erre: fengsuj, fengsujjal. Számunkra ez nem két, hanem egy szó, s a kínai szavakat sokkal célszerűbb nem valamilyen külföldi átírás nyomán, hanem a magyaros ejtésformának megfelelően leírni. Legújabb szótáraink is így tesznek, én sem ajánlhatok mást.