Ahol nincs árva kutya

Ezt tette pár lelkes ember Csömörön. Nem bírták tétlenül nézni a lesoványodott, csapzott, kitagadott négylábúak hányódását, inkább menhelyet építettek nekik. Pénz híján egy külterületen kezdtek hulladékfából, kiszuperált hűtőszekrényekből és bútordarabokból viszonylag tágas ketreceket gyártani.

– Eredetileg úgy terveztük, hogy ez átmeneti megoldás, hiszen állásunk van, nem tudjuk teljes munkaidőben gondozni az állatokat – mesél a 12 évvel ezelőtti kezdetekről Halász Barbara –, gondoltuk, ez az önkormányzat feladata lesz. Nem volt víz és villany a telepen, több száz méterről hordtuk vödrökkel a vizet és az ételt a kutyáknak, ki biciklin, ki gyalogosan. Hóban, sárban, esőben. Aztán egyre több önkéntes szegődött mellénk, az önkormányzat meg idővel úgy döntött, pénzzel támogat bennünket. És megdicsértek, hogy milyen jól csináljuk, mert megoldottuk a kóborkutya-kérdést a településen – teszi hozzá az egykori titkárnő, aki ma már tíz hónapos kisfia és a kutyák között ingázik.

Egy közeli állatorvos is melléjük állt, és felajánlott számukra egy nagyobb területet, minimális bérleti díjért. Egyéni és önkormányzati támogatásból összegyűlt annyi pénz, hogy profi kenneleket és kutyaházakat építtessenek egy vállalkozóval. Közel negyven négylábú lakik most itt, de az időközben hivatalosan is elismert, Csömöri Állatvédő Civil Szervezet tagjai a házaknál tartott kutyák sorsát is magukénak érzik.

– Iszonyú, hogy sok állatot milyen körülmények között tartanak a „gazdáik” – erről már Kluha Dóra beszélt, aki hat éve költözött Csömörre, akkor csatlakozott a csapathoz. – Sokszor a szomszédok értesítenek, hogy rövid láncon tartott, kiéhezett kutya sínylődik a másik portán. Ezek általában nálunk kötnek ki. Vagy megállapodunk a gazdával: ha nincs pénze ételre, mi majd házhoz visszük a tápot, csak tartsa normálisan a kutyáját. Ha kell, házat is viszünk, hogy ne rozsdás hordóban lakjon az eb, mert az sem ritka. Oltásra, állatorvoshoz is elvisszük a rászoruló kutyákat, néha 24 órás szolgálatban vagyunk. Eleinte sírtam, olyan szívszaggató dolgokat láttam. De mára megedződtem – teszi hozzá.

A szervezet mottója az ivartalanítás. Mert ha nincs a nem kívánt szaporulat, sokkal kevesebb kutya kerül az utcára. Ennek érdekében szórólapoznak is: ha valaki a szervezet segítségével végezteti el a műtétet, az 20 ezer forint helyett csak 6 ezer körül fizet az állatorvosnak. Ma már közel 15 önkéntes tevékenykedik a menhelyen, a családi teendők és a munkahelyi elfoglaltság mellett viszik sétáltatni a kutyákat a közeli erdőbe, etetik őket, takarítják a kenneleket, és hetente kétszer ínycsiklandó húsokat főznek. A szervezet tagjai azt is meggondolják, hogy kiknek adnak örökbe kutyust. Mindig ők viszik házhoz a kiválasztott kedvencet, hogy felmérjék, milyen körülményekre számíthat az állat. A leendő gazdi nem tarthatja láncon a kutyát, ha pedig beteg, köteles orvoshoz vinni. De ez még semmi, évente legalább egyszer minden egykori lakójukat leellenőrzik, tényleg jó helyre kerültek-e. Ez ma már több mint száz négylábú állatot jelent.

– Sok kutyus nagyon hozzánk nőtt – mondja Halász Barbara. – Pár éve az egyik huskykeverékünk a lehető legjobb gazdihoz került. A házban lakott, a legfinomabb falatokat kapta, pár nap múlva mégis visszaszökött hozzánk. Ilyen is van...