Hadházi, a hangulat-karbantartó

– Meggyűrűzték?
– Igen, engem is meggyűrűztek végre. Nagyon jó érzés…

– Ha jól számolom, öné a 35. gyűrű.
– Nem egészen. Két páros is megkapta, Mikes György és fia, Majláth Mikes László, valamint a Markos–Nádas duó. Karinthy-gyűrűvel először 1975-ben jutalmazták Marton Frigyest, a Rádiókabaré megteremtőjét, tehát az idei már a harminchatodik alkalom. Garas Dezső 2007-ben nem vette át, úgyhogy az mínusz egy, a párosokkal meg plusz kettő, vagyis enyém a harminchetedik gyűrű.

– Nagy megtiszteltetés?
– Humoristákat Bonbon-díjjal és Karinthy-gyűrűvel tüntetnek ki. Nekem most ez utóbbi elismerés jutott. Természetesen óriási megtiszteltetés, elég csak a névadóra gondolni. Erről a díjról nem sorsolással, nem is a közönség telefonhívásainak összeszámlálásával döntenek, teljes mértékben a szakma határozza meg, hogy a Rádiókabaréban nyújtott éves teljesítménye alapján ki lesz az a kolléga, akinek a Magyar Rádió elnöke átnyújtja a gyűrűt.

– Hogyan bírja újabb és újabb ötletekkel, poénokkal a heti kabarészereplést?
– Mindig van téma, csak nyitott szemmel kell járni. Sokan azt hitték, hogy a Rádiókabaré a 2007-es válsága után – amikor Farkasházy Tivadar távozott a csapat éléről – megszűnt. Ezzel a híreszteléssel szemben a havi jelentkezésből heti lett, ami valóban nagyobb terheket ró a társulatra. De közben generációváltás is történt, a fiatalokat pedig lehet terhelni. Sajnos én negyvenhét esztendősen már nem tartozom közéjük.

– Átveszi az uralmat az ifjúság?
– A hetvenes évek elején Farkasházy, Boncz Géza, Sinkó Péter egy időben kezdte. Az akkori nagy öregek – köztük Kellér Dezső és Abody Béla – azon aggódtak, mi lesz a kabaréval, ha ők eltűnnek a porondról. A gyűrű átadásakor a jelenlegi főszerkesztő, Sinkó Péter mondott hasonlókat. Én viszont úgy látom, a szereplők kicserélődhetnek, a kabaré akkor is örök.

– Most éppen a stand-up a menő!
– Ez a divathullám a Rádiókabarét is elérte. Hozzám közelebb állnak a jelenetek, huszonkét esztendősen írtam az elsőt. Egy Ki mit tud?-versenyző a döntőig is eljutott a művemmel.

– Miért hívja magát „hangulat-karbantartónak”?
– Mivel sokáig nem a humorból éltem, nem mertem magam humoristának nevezni. Mára változott a helyzet, ebből tartom el magam. Hál’ istennek ki sem látszom a munkából.