Nászröptetés után történt

Gazdájuk, Dóczy Károly tudta, hogy egykettőre otthon lesznek az Egerszeg-hegyi kis birtokon. Sietett utánuk, mert a környéken egyre gyakrabban ólálkodott vércse. Végül emiatt hagyta abba a nászröptetést.

– Egyszer úgy jártam, hogy a galambjaimat hozták fel válóoknak – meséli nevetve. – Az esküvő után, amikor a menyasszony és a vőlegény útnak indítja a madarakat, azok többnyire nem párhuzamosan, hanem oldalra tartva röppennek. Hát erre hivatkozott az egy hónap múlva elváló párocska. Szerintük az volt a baj, hogy a galambok széthúztak…

A kis ház, a melléképületek, a takarmánytárolók falain emléklapok, oklevelek sorakoznak, még külföldről is. Több mint kétezer van belőlük, a serlegekről, emléktárgyakról nem is beszélve. Az utóbbiakat javarészt pénzzé tette, kellett a nyugdíj kiegészítéséhez. Néha pár napos munkát vállal, hogy kukoricát tudjon venni nekik.

– Tavaly még kétezer-ötszáz forintért vettem egy mázsa kukoricát, az idén már hatezerért. Fokozatosan csökkentem az állományt, mert nem futja takarmányra. A kanárikat is nagyon szerettem a hangjuk miatt, voltak vagy ötvenen. Azokat adtam el először, a tavaszi nemzetközi díszmadár-kiállításon pedig megváltam az utolsó papagájoktól is. Postagalambom is csak tizenhat maradt, mert nagyon elszaporodtak a vércsék. Régen német díszpostagalambot, kacagó gerlét, különféle dísztyúkokat is tartottam. Mostanra a posta-, a fehér páva- és a mindig is kedvenc angol begyesek maradtak.

Egész kis galambház-birodalmat alakított ki a zalaegerszegi tenyésztő. A tenyészpárokat Németországból és Ausztriá­ból szerzi be, negyven éve a megszokott, megbízható helyről. Az angol begyesekből most öt pár burukkol a szakszerűen kialakított tartóépületben. Károly belép hozzájuk egy pillanatra, megsimogatja őket, s kiemeli az egyiket. Csörét a szájához emeli és belefúj, mire a galamb begye mókásan előredomborodik.

– A bögyösek rossz költők, ezért postagalambokkal keltetem a fiókáikat. Nekem ezek jelentik az életet. Már hetvenkilenc éves vagyok, de amíg mozdítani tudom a kezem, ők velem lesznek. Kukoricát, búzát, kölest, napraforgót veszek nekik, megbízható helyről. És amit itt lát, mindent magam építettem úgy, hogy a legjobb legyen nekik. Huzat nem érheti őket, mindegyik megkapja a szükséges oltásokat, legutóbb is tizenötezer forintot fizettem érte. Nem cserélek galambot senkivel, nehogy fertőzést kapjanak. Emiatt nem nevezek már kiállításra sem. Nagyon féltem őket, ugyanis láttam már kiállításon tüsszögő madarat is. Itt a kertben is nagyon kell rájuk vigyázni, mert a róka, a menyét, a nyest, a patkány is veszélyt jelent. Volt eset, amikor a padlásablaknál valahogy bejutott a nyest, és amikor reggel ideértem, negyven galambot találtam élettelenül.

Beszél hozzájuk, utánozza a hangjukat, s úgy tűnik, megértik egymást. Hajdanán, amikor a fő utca egyik belső udvarában és a házuk padlásán tartotta a galambokat, a járókelők gyönyörködtek bennük. Miattuk ragaszkodott körömszakadtáig az udvari lakáshoz, de elköltözött egy garzonba. Ehhez kapcsolódik életének talán legmegrázóbb emléke. A galambok az Egerszeg-hegyen vásárolt kis birtokról visszaszálltak, és eltüntetett fészkük helyén sorban elpusztultak. Ha rágondol, ma is kijön a könnye.

Körüljárjuk a kis kertet. A madárbirodalmon túl a kis gyümölcsös példásan gondozott. Az egykor nagy helyet foglaló veteményes kicsire zsugorodott, nem győzi már a munkát. Pedig mindig szép termést takarított be. A kert gazdagságának titka: Károly a galambtrágyát vízben feloldja, azzal locsolja a talajt. A galambok nemcsak neki, a kertnek is éltetői.