Pernahajder és paniperda

Érdről, Lévai Jánosnétól kaptam nemrégiben egy kedves hangú levelet. Írója arra kér tőlem választ, hogy mit is jelent az a két p kezdőbetűs szó, amellyel ő Mikszáth műveiben már többször is találkozott, eredetéről és pontos jelentéséről azonban voltaképpen semmit sem tud.

HobbiGrétsy László2011. 01. 07. péntek2011. 01. 07.
Pernahajder és paniperda

Nem csodálom, hogy nem ismeri őket, ugyanis egyaránt a ritkábban használt szavak közé tartoznak, de azért köszönik, megvannak ma is, sőt még szinonimáknak is tekinthetők, mivel mindkettőnek „semmirekellő, naplopó”-féle jelentése van.

A pernahajder a német Bärenhãuter megmagyarosodott formája, amelyben a „medve” jelentésű Bär és a „bőr” értelmű Haut rejtőzik, s amely az auf der Bärenhaut liegen „lustálkodik”, azaz voltaképpen „medvebőrön hever” szólásból szakadt ki, s került el hozzánk. Ez a szólás, akár hiszik olvasóim, akár nem, a Kr. u. az 1. században élt római történetíróig, Tacitusig vezethető vissza, ugyanis az ő Germánia című művének egy részlete nyomán jött létre. Tacitus többek között azt ecseteli ebben a művében, hogy a germán katonák – mármint az akkoriak! – háborúban, amikor kell, jól megállják a helyüket, de békeidőben hajlamosak a henyélésre, a medvebőrön való heverészésre. A szó eleji magyar b > p változásra egyébként a szintén német eredetű példa (< Bild) szótól a pintér (< Binder) főnévig számos példánk van.

Amíg a pernahajdernek már több mint háromszáz éves múltja van nyelvünkben, addig a paniperda szónak csak bő kétszáz. Ez utóbbi szó latin eredetű, s alighanem a hazai latinban keletkezett, mégpedig a panis „kenyér” és a „pusztít” jelentésű perdere szóból alkotott, „kenyérpusztító” értelmű összetétel alapján. Mivel külföldi latin szótárakban nem találjuk meg a paniperda szót, azt a magyarországi latinság önálló alkotásának, azaz latin elemei ellenére akár hungarikumnak tekinthetjük. Bár jó néhány írónk is élt vele és él napjainkban is, Vas Gereben, az „És mégis mozog a Föld”-ben Jókai Mór, Esterházy Péter stb., a kérdező kedvéért, aki főleg Mikszáthnál találkozott vele, szemléltetésül – s egyúttal befejezésül – Mikszáthnak Az aranyos csikó című, a végvári világot megidéző elbeszéléséből idézek rá egy szemléletes példát:
„A béke mintegy kihúzta a gyékényt a hadifoglalkozások alul. Mi legyen a magyar nemes ifjúból? Paniperda, lánybolondító, menyecskeszöktető vagy korhely?”

Ezek is érdekelhetnek