Unszimpatikus
Alig egy-két hete az utcán, bevásárlásomból hazafelé térve szegezte nekem a kérdést egy kedves arcú, idősebb nő, valahogy így: „Tanár úr, szabad-e még használni az unszimpatikus szót arra, aki valami miatt nem tetszik nekünk?”
Válaszoltam, ahogy hirtelenjében tudtam, de hazaérve mindjárt azt is elhatároztam, hogy erről lapunkban is írok. Ha ugyanis valakit annyira érdekel ez a kérdés, hogy még többé-kevésbé ismeretlenként is fölteszi nekem, akkor arra bizonyosan mások is szívesen hallanák a választ.
Szabadni nyilvánvalóan szabad, hiszen kinek-kinek szíve joga úgy beszélni, ahogy akar. Még trágár szavakat is használhat – ahogy teszik is nagyon sokan! –, büntetés nem jár érte, legföljebb meglesz róla a véleményünk.
Más kérdés, hogy érdemes-e ezt vagy azt a szót használni, esetünkben az unszimpatikust. Erre már jóval nehezebb válaszolni, de megpróbálok. Nyelvünkben időről időre új erőre kap az a vita, amelyik annak eldöntésére irányul, hogy melyik a jobb: az unszimpatikus vagy az antipatikus. Végső soron mindkettő egy-egy görög–latin eredetű szóra megy vissza, a szimpátiára és az antipátiára. Mindkettő nemzetközi szóvá is vált, s a németben, angolban, franciában egyaránt ezek melléknévi származékát is használják, tehát ezeket: sympatisch, antipatisch (német); sympathetic, antipathetic (angol); sympathique, antipathique (francia). Csakhogy a németben számos szónak kifejlődött az un- fosztóképzővel alkotott melléknévi származéka, többek között az unsympatisch forma is, s nálunk német hatásra történetesen ez, illetve ennek kissé visszalatinosított unszimpatikus változata is meghonosodott.
Hibáztatni sem az antipatikust, sem az unszimpatikust nincs okom, de tapasztalataim, valamint a Google keresőprogramok gyakorisági adatai azt mutatják, hogy a főleg német mintájú fosztóképzős változatok felett egyre inkább eljár az idő. A ’barátságtalan, rideg’ jelentésű unheim¬lich, a ’célszerűtlen, haszontalan’ értelmű unpraktikus alig él már, s a ’fesztelen’ jelentésű unzsenírt határozószó is elavulóban van. Gyakoriság dolgában még leginkább a tanulat¬lannál, műveletlennél talán egy kicsit tapintatosabbnak érzett unintelligens meg az unszimpatikus „állja a sarat”, de őszintén szólva ezek „megmentéséért” sem érdemes mozgalmat szervezni, hiszen seregnyi más szavunk tehermentesítheti őket; az utóbbit pl. a már említett antipatikus mellett a nyelvújítók által alkotott ellenszenves, továbbá a visszataszító, visszatetsző.
A szimpatikus szót pedig nem kell félteni. Már becézett, szleng változata is van: szimpi!
