Véreb helyett jelzőkutya

– Nehéz nem észrevenni, hogy hazánk jó ideje az egy ország, két világ állapotában vergődik.
– Inkább töredezett a magyar társadalom. Hiszen okkal-oktalanul törésvonalak vannak az idősebbek és a fiatalok, a vidéki és a fővárosi Magyarország, a vállalkozók és a munkavállalók, vagy a reálgazdaság szereplői és a közszolgálat között. De említhetném az 1990 előtti múlthoz való viszonyt csakúgy, mint az eltérő gazdasági érdekek miatti szakadást. A legszembetűnőbb kétségtelenül a két egymásnak feszülő tábor feloldhatatlannak látszó ellentéte, bár túlzó leegyszerűsítésnek tartom a kormány kontra ellenzék megközelítést.

– Pedig a hétköznapi ember mást sem hall, hogy ami jó a jobboldalnak, azt ördögtől valónak véli a baloldal és fordítva.
– Az ÁSZ pártoktól függetlenül, hosszú évekre előretekintő ellenőrzési tervei alapján végzi munkáját. Nem is tehet másként, hiszen programjai – például egy-egy nagyberuházás felülvizsgálata – átívelik a négyéves választási, kormányzati ciklusokat. Íróasztalomon a vizsgálatok mindennapjait érintően csak nagyon ritkán szólal meg egy-egy befolyásos politikus telefonja, de az ilyen megkeresések is korrekten rendezhetők.

– Mondana a ritka példák közül egyet?
– Rendszeresen szóvá tesszük az elmaradt vagy hiányos műszaki előkészítést, egyebek mellett az épülő autópályákra vonatkozóan is. Nos, érkezett már hozzám olyan figyelmeztetés, hogy az ÁSZ ez ügyben rendeljen el „villanyoltást”, s kerülje az autópályák kontrollját, ha azt akarja, hogy az építések időre megvalósuljanak.