Célozzuk meg Amerikát!
Csúcsra járatva – a washingtoni diplomácia kulisszatitkait fedi fel könyvében a volt amerikai nagykövet, aki a rockzenén keresztül hihetetlen sikereket ért el. Küldetése öt évig tartott, ám személyes kapcsolatai, barátságai azóta sem szakadtak meg. A külügyi pályától elbúcsúzott, de továbbra is az amerikai–magyar kapcsolatok építését tartja feladatának. Simonyi Andrással beszélgettünk.
– Az élet fonala körbeért?
– Ezzel a mondattal fejezem be a könyvem. Nincs kérdőjel a végén, de azért nyitva maradt a kérdés: rockzenész vagy diplomata? Mindenki számára óriási dilemma, hogy mit kezdjen az életével. Vannak pillanatok, amikor válaszút elé érkezünk, és legszívesebben mindkét irányba mennénk tovább.
– Előre eltervezte, hogy majd rockzenészként csinál diplomatakarriert?
– Dehogy! Nem volt benne semmilyen trükk vagy huncutság, még csak nem is agyaltam rajta, hogy miként tudnám felhívni Magyarországra a figyelmet. Természetes módon szerveződött egy diplomata-zenekar. Az pedig számunkra is meglepő volt, hogy milyen szép sikereket értünk el.
– És ha nem jön be? Jól leégett volna?
– Mondhatjuk így is. Ha elutasítják a zenekart, az felért volna egy katasztrófával. S attól kezdve engem is bohócnak tartanak. Az én szolgálatom arról szólt, hogy találjak egy eszközt a párbeszédhez – ez az eszköz a rockzene volt. Sikerült beépülni egy olyan világba, ami majdhogynem megközelíthetetlen. A Fehér Házban mindenki tudott rólunk.
– Két éve eljött Washingtonból. Nem hiányolják a zenekarát?
– Jóleső érzés, hogy ha visszamegyek Amerikába, sokan emlékeznek még rám. Sőt azt is megkérdezik, mikor játszik legközelebb az együttes. Két tagunk az Obama-kormányban tölt be magas funkciót. Nem könnyű összehozni újra a csapatot, de jövő év tavaszán szeretnénk egy jótékonysági koncertet adni Washingtonban.
– Tartósnak bizonyulnak a korábban kiépített kapcsolatai?
– Az a diplomata, aki magának építi a kapcsolatokat, nem végzi jól a munkáját. Olyan értékek megteremtésére törekedtem, melyekre építhetnek az utódok. Az persze más kérdés, hogy élnek-e a lehetőségekkel. Az almafa alsó ágairól könnyű leszedni a termést, viszont a fa tetejére felmászni már nehezebb, pedig ott vannak az igazán érett gyümölcsök. Nem szabad megelégedni az automatikusan megkapható dolgokkal, igazi értékeket csak megfeszített munkával lehet elérni. Ebben a bátorság és a tisztesség is szerepet játszik.
– Minden álmát valóra tudta váltani?
– Kiutazásunk előtti éjjel álmot láttam. Azt álmodtam, hogy nálunk vacsorázik majd az elnök, a rezidenciára miniszterek, szenátorok meg sztárok lesznek bejáratosak. Hát így teljesüljön mindenkinek az álma! Nagyon sokat dolgoztam érte, nekem a nap huszonnégy órából állt. Egymás után jöttek az ötletek. Azt is tudtam, a lehetőségek végesek, és akkor kell élni velük, amíg nagykövetként megtehetem. Az álmomból csak egyvalami nem valósult meg: az amerikai elnök nem járt nálam vacsorán. Vigasztal azonban a tény, hogy fordítva megtörtént.
– Sikerének mi a záloga: a ko¬nok magyar mentalitás vagy a hol¬ly¬woodi kipenderítős stílus?
