Megőrzik a gitáros emlékét

Az Edda gitárosa, Kun Péter tragikus körülmények között vesztette életét 1993. július 10-én. Mi történt azon a hajnalon? 

– Olyan tragédia, amelyről még úgy is nehéz beszélni, hogy most már kutatásaim alapján a tényeket pontosan ismerhetjük. Edda-tábort rendeztek az Agárdi Popstrandon. Akkoriban ez az Edda rajongóinak különleges esemény volt, a harmadik Edda-tábor, amely a fiataloknak remek zenei és közösségépítő alkalmat jelentett. A zenekar tagjai a Viking Hotelben szálltak meg, és Gömöry Zsolt leánygyermekének születését ünnepelték július 9-én éjszaka. Azt fontos kiemelni, hogy Kun Péter gitáros nem ivott sok alkoholt, maximum egy-két sört. Ugyanis Peti fegyelmezett emberként élt, és másnap délelőtt 11 órakor ő tartotta volna a tornát a fiataloknak, erre készült lélekben is. Vele együtt volt a táborban barátnője, Égerházi Zsanett is. Az éjszaka egy pontján, pontosan nem tudni, miért, Peti elindult az éjszakába, hogy motorozzon egy kört.

Lehetséges, hogy az éjszakai motorozás mögött annyi állt, hogy úgy érezhette, minden lehetséges? Sikeres zenész, jó motorja van, miért ne mehetne? 

– Igen, elképzelhető. Tehát semmi extra motivációja nem volt a motorozáson kívül. Kicska László elmondta a vele készített interjúban, hogy a rendszerváltoztatás időszakának sikerei olyan hatással voltak rájuk, hogy elhitték, az Edda akár világhíres zenekar is lehet. Barátnője, Zsanett ekkor megijedt és segítséget kért: valaki menjen már vele Peti után, nehogy baja essen. A biztonsági őr vállalkozott is erre, így beültek a turnébuszba. Meg is találták Petit, aki azonban akkor épp visszafordult Velencefürdőnél. Mivel a turnébusz a megengedett sebességhatárnál jóval többel, 110 km/h-val ment, és a sofőr alkoholos befolyásoltság alatt állt, ráadásul aznap még kereket is cserélt – egy nem megfelelő minőségűre, amelynek vékony virsligumija volt – nem tudott megállni, így ütközött az éppen visszaforduló Petivel, aki a helyszínen szörnyethalt. Még nem volt 26 éves. 

Ön hogyan kezdett el érdeklődni a téma iránt? 

– Kamaszként Edda-rajongó voltam, éppen abban az időszakban, amikor Peti a zenekarba került. Lenyűgözött a gitárjátéka. Amikor a tragédia történt, éppen külföldön tartózkodtam, és akkoriban még nem volt se mobiltelefon, se internet, egy héttel később értesültem a történtekről. Úgy éreztem, Petivel elment világunk egy darabja is, nagyon megrázott a tragédia. Harminc évvel később írtam egy évfordulós cikket, akkor éreztem úgy, hogy eljött az idő, most tudom megírni a könyvet. 

Nagyon megrázó, értelmetlen, tragikus halála volt. Egy egész ország gyászolta őt, pontosan azonban nem lehetett tudni, hogy mi történt. A könyv megjelenése után mik a tapasztalatai: oszlanak az esettel kapcsolatos tévhitek? 

– Sajnos nem teljesen. Hiába vannak a kezemben az eredeti rendőrségi dokumentumok, megszólaltattam szemtanúkat a könyvben, a barátnőt, a sofőrt, a helyszínelést végző rendőrt is, de van, aki kitart képtelen összeesküvés-elméletek mellett: nem is az vezette a kocsit, aki tényleg, direkt ölték meg a fiatal tehetséget és hasonlók. Hátborzongató, remélem, azért ez változik a későbbiekben. 

A könyv szép kiállítású, eredeti, jó minőségű fotók vannak benne. Nemcsak interjúkat olvashatunk, hanem megírta a család történetét, és a nagy összefüggésekről is megtudunk fontos dolgokat: például mi volt a kaláka, a sorkatonaság. Mely korosztálynak ajánlaná a könyvet? 

– Elsősorban a 40-es, 50-eseknek, akik átélték ezt az időszakot, a rendszerváltoztatást, és emlékeznek arra, ahogyan Peti pályája felívelt. Ezenkívül a 20-as, 30-as korosztálynak is, az igényes, jó zene iránt érdeklődő fiataloknak, akik maguk is tanultak vagy tanulnak zenét. Ugyanis a Kun család történetéből az is megtanulható, hogy a szorgalom és az alázat meghozza a gyümölcsét az élet minden területén, de különösen a zenében. Peti édesapja, amellett, hogy dolgozott Százhalombattán, lakodalmas rockot is játszott, népszerű zenekara volt a városban. Peti vele együtt is elsajátította a zenélés csínját-bínját, megtanulta a fegyelmet. A lakodalmasrock-zenészeknek – amellett, hogy széles repertoárral rendelkeztek – kitartóaknak is kellett lenniük. 

Mi tudunk még Kun Péter családjáról? 

– A könyvben részletesen írok erről. A szülei Székesfehérváron találkoztak, kapcsolatuk első látásra szerelem volt. Dolgos, tisztességes, törekvő emberekként éltek, köztiszteletben állt a család. Petinek született egy öccse, Szilárd is. Ő maga nagyon vágyott testvérre. Édesanyja nemcsak az otthon melegét biztosította a családtagoknak, hanem továbbképezte magát, óvónő lett. Százhalombattán egy mondás is ismert volt akkoriban: esküvőt akkor rendeznek, ha idősebb Kun Péter ráér és ő szolgáltatja a zenét. A születendő gyermek pedig úgy menjen óvodába, hogy Kun Péterné csoportjába kerülhessen. 

Hogyan írta a könyvet? 

– Számomra nagyon fontos volt, hogy kiderüljön az igazság. Nagy rajongója voltam az Eddának az 1990-es évek elején. Két éve, a kerek évfordulóra írtam egy megemlékező cikket. Azután megkerestem a zenésztársakat, kézről kézre adtak. Nemcsak az Eddából, hanem Peti korábbi zenekaraiból, a Tritonból is és a sorkatonaság időszakából is. Ez utóbbi is érdekes történet, nagyon jellemző a kései Kádár-korra. Amikor Petinek be kellett vonulnia katonának, ráadásul a határőrséghez, egy katonatiszt kiválogatta a bevonulók közül a zenészeket, és kiközvetítette őket vendéglátós zenélésekre a laktanyai zenekarral. Ezzel mindenki jól járt: a fiúk zenélhettek, a laktanyának pedig bevétele volt. Aztán közösségi portálokon át megtaláltam az Amerikában élő Égerházi Zsanettet. Szilárd, Peti öccse is sokat segített emlékeivel, dokumentumokkal, fényképekkel. Helytörténeti csoportoknak köszönhetően jutottam el a helyszínelő rendőrhöz, aki szintén megosztotta velem, hogyan élte át a tragédiát. 

A könyvben olvashatunk arról, hogy Peti végtelenül tehetséges zenész volt. 

– Igen, így van. Pataki Attila most már négy évtizede töretlen sikerrel vezeti az Eddát, nemcsak tehetséges zenész, hanem képes a csapat összetartására, megújítására. Petit is azért kereste fel, mert nagyon szerette volna, hogy az együttes tagja legyen a szupertehetséges, fiatal, jóképű gitáros. Elképesztően precízen játszott, kenterbe verte zenésztársait. Bár azt nem tudjuk, mi hangzott el az első, fél órán át tartó megbeszélésükön, de az üzlet megköttetett. Míg korábban, a rendszerváltoztatás előtt Peti szocialista országokban turnézhatott, az Eddával első külföldi útja már az Egyesült Államokba vezetett. Az új, szabad világban minden lehetséges volt. Peti kiválóan teljesített a zenekarban is, mindenki hamar megkedvelte őt. 

Mit ajánl azoknak, akik Kun Péter zenéjét szeretnék hallgatni? 

– Egyebek mellett az Edda Szellemvilág című albumát és az Elveszett illúziókat. 

Fel lehet-e dolgozni ezt a tragédiát? Mit tapasztalt a szereplőknél? 

– Sajnos nem igazán. Az együttes tagjai, akik gyakorlatilag vétlenek voltak, cipelik a történetet, ápolják Peti emlékét. Peti édesapja gyakorlatilag utánahalt a fiának. Édesanyját a teljes gyászból kisebb fia, Szilárd ragadta ki, akivel aztán újra szeretetteljes kapcsolatban álltak az édesanya haláláig. Zsanettnek külföldön kellett új életet kezdeni. A sofőrt letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Peti tehetségét és emlékét őrzik a rajongók, a zenésztársak és most már ez a könyv is.