Nyerésre állnak a papíralapú könyvek

Megleptek az Országos Statisztikai Adatfelvételi Program eredményei, miszerint az utóbbi években emelkednek a könyvtárhasználati mutatók. Ezek szerint nem kell temetnünk a Gutenberg-galaxist? 

– Határozottan mondhatom, hogy nem. Az információs zajban az emberek egy része – főleg, akik korábban is olvastak – még inkább a könyvek felé fordul. Ráadásul ezt a zajt ma már a mesterséges intelligencia (angolul Artificial Intelligence, rövidítve AI) is erősíti, hiszen óriá­si mennyiségű így generált tartalom árasztja el a hírfolyamokat. Ebben a közegben felértékelődik a megbízható információ, a minőségi kultúra és az a fajta csendes, figyelmes jelenlét, amelyet a könyvtár biztosítani tud. 

Mekkora ma Magyarországon a könyvtárakat használók köre? 

– Körülbelül 1,8 millióan járnak könyvtárba, ebből úgy 1,4 millió honfitársunk több-kevesebb rendszerességgel kölcsönöz is. A kölcsönzések éves száma meghaladja a 17 milliót – és ennek több mint tizede az ötezer fő alatti településeken történik. De a könyvtárak ma már nem csupán kölcsönzőhelyek: folyamatosan bővítik szolgáltatásaik körét annak érdekében, hogy minél több embert vonzzanak be. Sokan vesznek részt könyvbemutatókon, író-olvasó találkozókon, irodalomterápiás csoportokban, társasjátékklubokban, a diákok robotikai foglalkozásokon. Ezenkívül a könyvtárak egyedülálló tanulási térként is szolgálnak. Ezek a törekvések teszik napjainkban a könyvtárakat izgalmas kulturális, szellemi és közösségi színterekké. 

Milyen tendencia érvényesül mindeközben a könyvpiacon: a papíralapú vagy az elektronikus könyvek a kelendőbbek? 

– A világ három legnagyobb könyvpiacát tekintve az Európai Unióban és az Egyesült Államokban a hagyományos könyv fölénye erős, egyedül Kínában vezetnek az e-könyvek. Magyarországon évente 16–17 ezer cím jelenik meg, a könyvek átlagos példányszáma kétezer fölött alakul. 

Talán kezdünk megcsömörleni a digitális világtól, ezért vágyunk vissza a papírkönyvhöz. Egyáltalán, van keresnivalója a mesterséges intelligenciának a könyvtárakban? 

– Az AI felelősségteljes alkalmazásának a közgyűjteményekben is helye van. Például itt, a nemzeti könyvtárban készült el néhány évvel ezelőtt az első magyar nyelvű gépi kézírás-felismerő modell, és nyilván rengeteg alkalmazási terület lesz még a következő években, legelőbb kézenfekvően a könyvek formai-tartalmi feltárása terén. Az AI használatának érdekes példájával találkoztunk a magyar kultúra napja alkalmából Székelyudvarhelyen megnyílt, Nemzeti imáink című kiállításon: a mesterséges intelligencia egy kisfilmben „életre keltette” Kölcseyt, Vörösmartyt és Petőfit. Ennek előzményéről hadd mondjam el, hogy a Széchényi könyvtárban 2022. március 15-e alkalmából nyitottuk meg a Vershaza című időszaki tárlatot, amelyen történelmünk során először láthattuk egy légtérben a Himnusz, a Szózat és a Nemzeti dal eredeti kéziratát. Ezen a kiállításon járt Szőcs Endre barátom, a székelyudvarhelyi városi könyvtár igazgatója a Magyar Könyvtárosok Világtalálkozója idején, és megjegyezte, hogy milyen jó lenne, ha ezeket a kéziratokat a határon túl élők is láthatnák. Állományvédelmi okokból az eredetik nem hagyhatják el a nemzeti könyvtárt, de restaurátor kollégáim elkészítették a három verskézirat nemesmásolatát. Ezeket kapták meg a székelyföldi kollégák, akik saját kiállításukon egy mesterséges intelligencia generálta kisfilmben „megszólaltatták” a három költőt, ezzel segítve – elsősorban a legfiatalabbakat – eligazodni a reformkori irodalmi törekvések között, és megérteni azt, hogy mit jelent a magyarság számára ez a három vers. Ez egy nagyon okos és követendő példája annak, hogyan lehet alaposan előkészítve létrehozni a mesterséges intelligencia segítségével egy érvényes ismeretterjesztő alkotást. 

Maradjunk még a határon túl: önök nemrég a nagyváradi püspöki palotában ünnepélyes keretek között adták vissza az OSZK által restaurált Szent Jobb-selyemképet. Hogyhogy a Széchényi könyvtár munkatársai dolgoztak a Nagyváradon őrzött selyemkendő felújításán? 

– A jövőre 225 éves Széchényi könyvtár komolyan veszi nemzeti küldetését. Számunkra természetes az együttműködés azokkal a határon túli intézményekkel, amelyek magyar kulturális örökséget őriznek és adnak tovább a következő generációknak. A Mária Terézia királynő személyéhez köthető, festett Szent Jobb-ábrázolás arra a selyemkendőre készült, amely Szent István jobbját takarta, amikor az 1771-ben uralkodói közbenjárásra visszaérkezett Raguzából Magyarországra. A szakrális és történelmi ereklye megőrzése közös ügyünk, az OSZK restaurátor-műhelye pedig rendelkezik a felújításhoz szükséges magas szintű szaktudással. Tóth Zsuzsanna főrestaurátor kollégám tíz hónapon át dolgozott rajta. 

Miért tartott ilyen hosszú ideig a selyemkép helyreállítása? 

– A rendkívül összetett feladat ötféle anyag – selyem, papír, fa, fém, üveg – kezelését igényelte. Ilyen bonyolult feladatra kevés műhely és szakember képes. Kollégáink folyamatosan követik a nemzetközi eljárásokat, az új eredményeket, és ők maguk is rendkívül kreatívak, találékonyak. Hosszabb kihagyás után, 2022-ben indítottuk újra a hároméves restaurátorképzést: az 1100 órás, jelenlétet igénylő program során tizenkét új szakembert tudunk kiképezni. 2025-ben indult el az újabb évfolyam. E szakemberek munkája nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a hazai és a határon túli közgyűjteményekben őrzött hungarikaanyagot a következő évszázadok magyarjai számára megóvjuk és hozzáférhetővé tegyük. 

A hírek szerint a nemzeti könyvtárban nemrég katalogizálás során előkerült Gutenberg 560 éves, ritkaságszámba menő, 36 soros Bibliájának töredéke. Hogy lehet még ma is rálelni ismeretlen különlegességekre? 

– A miénkhez hasonló nagyságú közgyűjtemények anyagának feldolgozása nemzedékeken átívelő munka, amelynek során időről időre felbukkanhatnak szenzációs leletek. Tíz évvel ezelőtt hasonló körülmények között került elő egy eredeti Mozart-töredék. A legfontosabb tényező a kiválóan képzett szakemberek jelenléte, de a technológia is rengeteget fejlődött: napjainkban a különböző tintákat és írásrétegeket el lehet különíteni egymástól, és ilyen módon újabb és újabb tartalmakat lehet felfedni. Meg tudjuk nézni például, hogy rejlik-e egy-egy pergamenlap alatt valamilyen másik szöveg, hiszen a középkorban rendszeresen lekaparták a szükségtelennek ítélt szövegeket a drága hordozóanyagról, hogy egyebet írhassanak rájuk; ezek a palimpszesztek. De jóval későbbi példával is szolgálhatok: Kölcsey mint nemzeti klasszikus esetében nemcsak a tisztázatoknak, hanem a szerző által gondosan áthúzott szavaknak is jelentőségük van, és a felfedésben hasznunkra van a szó szerinti átvilágítás. 

A Jókai-emlékévet az OSZK március végén nyíló kiállítás zárja majd. Mire számíthatunk, ami még nem volt a megemlékezések során? 

– Jókai XX. századi látomása, A jövő század regénye áll majd a középpontban, de a kurátorok, Feke Eszter, Sulics Fruzsina és Veres Miklós lehántják a legfelső réteget, és azt is bemutatják, hogyan képzelte el az emberiség a holnapot a különböző korokban. Tökéletes világot lefestő utópiák és negatív jövőképet sugalló disztópiák váltják egymást a kiállítási terekben. Lássuk, mit mondanak ezek rólunk ma!