Egészséges puha diktatúra

Túsztárgyalóként ismerte meg az ország Végh József kriminálpszichológust. Szakterülete azonban ennél sokkal szélesebb, válságos helyzetek kezelését oktatja katonáknak és rendőröknek. Mi most a társadalmi agressziót kiváltó okokról, kezelésének lehetőségeiről kérdeztük.

Interjú2011. 06. 03. péntek2011. 06. 03.
Egészséges puha diktatúra

– Mit tapasztal: növekszik a társadalom agresszivitása?
– Növekszik, bár igen lassú ütemben.

– Ha bekapcsolom a tévét, én is növekedést tapasztalok – igen gyors ütemben.
– Ha így teszek, akkor én is. A televízió azonban, néhány csatornától eltekintve, nem a valóságot mutatja be a nézőknek. Némelyik híradót megnézve a régi Kék fény jut eszembe. Mintha a világ másból sem állna, csak extremitásokból, bűncselekményekből. S mivel történnek pozitív dolgok is, ez nem a valóság.

– Viszont ezeket a csatornákat nézik a legtöbben.
– Ezért a legveszélyesebbek. A nézők, főleg a fiatalok, azonosulnak azzal, amit látnak, akár pozitív, akár negatív dolgok azok. Azt hiszik, az élet bűnözésből áll, ezért nekik is ezt kell tenniük.

– Ezért veszélyesek a gyerekekre?
– Nem csak a gyerekekre. Egyre több fiatal felnőtt is összetéveszti a valóságot azzal, amit a tévé közvetít, sőt mintát is ad számukra. Konkrét példa: az állami intézetben nevelkedő fiúnak megkeresték az anyját. Mi volt a gyerek első reakciója? Megöllek, te szemét! És nem volt senki, aki helyretette volna. Milyen következtetést vonnak le a hasonló helyzetben lévők? Azt, hogy ez a helyes magatartás.

– Ez valóban elszomorító, de mit lehetne ellene tenni?
– Mélyebben kellene szabályozni, mi mehet a tévében.

– Kinek volna ez a feladata?
– Az államnak.

– Azonnal cenzúrát kiáltanának a csatornák tulajdonosai.
– Lehetséges, ám gondoljon csak bele: az állam feladata egyebek mellett a rend fenntartása. A bűnözés folyamatos bemutatása pedig a kutatások szerint a bűnözés növekedését eredményezi. Nem nehéz levonni a logikai következtetést: aki felelős a rendért, annak tennie kell azért, hogy a rendetlenséget előidéző tényezők visszaszoruljanak. Márpedig ezek ilyenek.

– A demokráciákban ez elképzelhető? Példaként említhetem a Való Világot, amely, tetszik, nem tetszik, mindenütt megy, kivéve az arab országokat, ahol betiltották.
– Nem is állítottam, hogy a demokráciákban tartják fenn a leghatékonyabban a rendet.

– De azzal ugye egyetért, hogy nem csupán a sajtó a felelős az agresszivitás növekedéséért?
– Messzemenőkig. Mint ahogy az államnak sem csupán a média felügyelete a feladata. A bűnözés növekedéséhez nagymértékben hozzájárul például a társadalmi egyenlőtlenség szélesedése, a gazdasági olló egyre szélesebbre nyílása.

– Mert frusztrálja a szegényeket, hogy nekik nincs, miközben más dúskál?
– Hogyne. A gazdagok egyrészt mintát adnak a szegényeknek, másrészt irritálják őket. A baj az, hogy a minta is bűnelkövetésre sarkall, mivel a módosak egy része – és most finoman fogalmazok – nem egészen törvényes eszközökkel jutott a javaihoz. Nekem sem a törvényt kell követnem, ha úgy akarok élni, ezt sugallja a példájuk. Ám mivel nagy vagyonra mégiscsak kevesen tesznek szert, ezért a tömegek agresszivitása növekszik.

Ezek is érdekelhetnek