Felcímkézett téglák az agyban

– Szoktuk néha mondogatni: agyamra megy, elszállt az agya, agyalágyult, sőt ismerjük a kedves rajzfigurát, Dr. Agyat is. Mindezek helyén való szóhasználatok?
– Beépültek a köztudatba. De nem hiszem, hogy aki egyiket-másikat a szájára veszi, valaha is elgondolkodott a kifejezés etimológiai eredetén. Nyilván ezek arra vezethetők vissza, hogy minden tudatos és tudatalatti viselkedésünket, tevékenységünket az agyunk kezdeményez és kontrollál. Azt azonban leszögezném, hogy az ön által említett szólásoknak csak átvitt értelemben van közük az agyműködéshez.

– Kissé meglepett, amikor valahol úgy fogalmazott, hogy „az agy a Teremtő műve”. Mondhat ilyet egy tudós?
– Jómagam az anyag evolúciójának csúcsaként, legkomplexebb termékeként tekintek az agyra. Nyilván egy épeszű biológus ma már nem kérdőjelezi meg a darwini, természetes szelekción alapuló evolúció tényét, ugyanakkor ezt én tökéletesen összeegyeztethetőnek tartom a saját istenhitemmel. Ha elfogadjuk, hogy a Teremtő nem egy pillanat alatt alkotta meg a ma létező világot, hanem az evolúciós mechanizmus által hosszabb idő kellett hozzá, akkor az agy ezen teremtési folyamat részeként a legmagasabb pontra helyezhető. Az pedig, hogy az emberre jellemző éntudat, a lélek, a szabad akarat miként kapcsolódik az anyagi világhoz, s annak csúcstermékéhez, az agyhoz, az rendkívül összetett kérdéskör.

– Nem okoz feszültséget önben a tudós és istenhívő kettősség?
– Ha arra célozna: nem tapasztalom magamon a skizofrénia jeleit. Nincs kettős énem. Az előbb elmondottakban nem látok ellentmondást. Korábban, a tudomány adott fejlettségi szintjén előfordultak „túlkapások”. Atyai mesterem, Szentágothai János jó barátja volt a Nobel-díjas Sir John Eccles, akivel kezdő biológusként személyesen is találkozhattam. Ő például mélyen hívőként és világhírű tudósként két teljesen különálló létszerűségként képzelte el az anyagi agyat és az azzal kapcsolatot tartó nem anyagi jellegű éntudatot, lelket, és folyamatosan kereste a kettő kölcsönhatásának helyét és idejét. Én úgy gondolom, hogy a Teremtő tér-idő dimenziókon kívül létezik, ezért a tőle eredeztethető lelkünknek sincsenek ilyen dimenziói. Ezért értelmetlen keresni az interakció helyét és idejét.

– Ennél egyszerűbb részletek érdekelnének. Mondjuk, hogyan kezd hozzá az agykutatáshoz?
– Attól függ, mit akarok vizsgálni. Az agykéregben – ahol a tanulási és a memóriafolyamatok zajlanak, ahová az új információk beégetődnek – mintegy százmilliárd idegsejt van, ezek hálózatai tárolják az adatokat. Hogy ez miként történik, ahhoz előbb azt kell meghatározni, milyen logika alapján építik fel az idegsejtek a maguk hálózatait, illetve hány másik idegsejttől kapnak és hány további idegsejtnek passzolnak tovább információt. Ezt a számot eredményeink alapján negyven-hatvan ezer körülire tehetjük, ami azt jelenti, hogy őrületes komplexitás uralkodik ebben a hálózatban, melynek normális működéséhez valamiféle szabályozásra van szükség. Rájöttünk, hogy léteznek olyan sejtek, melyek gátolják a másikat, minek következtében összehangolódnak. Memórianyomok úgy keletkezhetnek, ha az éppen kódoló idegsejtek egyszerre sülnek ki, s így megerősítik egymással a kapcsolataikat. Ezek az úgynevezett szinapszisok képezik a tanulás alapját.

– Amiről most beszél, az valamilyen formában látható?
– Igen. Az agy vizsgálatra kiválasztott régiójába beszúrt elektróda segítségével nyomon követhető az idegsejt működése, úgy is, hogy különböző feladatokat old meg. Aztán jelzőanyaggal feltöltve az idegsejt a teljes nyúlványrendszerével rekonstruálható, fény- és elekt¬ro¬mik¬roszkópos szinten vizsgálható.