Ezt jól kigyúrták!

– A kényszer vitt bele – meséli az asszony. – Három gyerekünkkel főállású anya voltam, majd amikor felnőttek – két lányunk egészségügyi szakterületen szerzett képzettséget, a fiunk idén érettségizik –, munkába álltam. Közgazdaságiban érettségiztem, de arra a szakterületre annyi év kiesés után nem tudtam volna beilleszkedni. Férjem buszsofőr, szerencsére a hottói járatot vezeti. A szomszéd faluban, Teskándon lakunk, és úgy alakult, hogy a csapatunk többi tagja, Samu Jánosné és Némethné Szaniszló Mariann is onnan jár ide. Jól megvagyunk, nagyon fontos a munkában az összhang, mert elég egy kis hiba és tönkremegy a tészta.

Noha egyszerűnek látszik a tésztakészítés, bizony megvannak a fortélyai, elsősorban a szárításnál. Minden fajta mást kíván. Télen például a spagettinél ügyelni kell arra, nehogy huzatot kapjon, mert töredezik. Manufaktúra jellegű a gyártás, az alapgépek adottak, de a kézi munka, a gondoskodás nagy szerepet kap abban, hogy olyan minőségű legyen a termék, mintha otthon, házilag gyúrták volna a falusi asszonyok.

– A gyerekek mellől ’98-ban jöttem ide dolgozni, a csomagolóba – emlékszik vissza Milejiné. – Először négyóráztam, és azt gondoltam, ha egyszer úgy alakul, szívesen meg is venném a vállalkozást, hiszen élelmiszerre mindig szükség van. Erre 2005-ben került sor, méghozzá nagy hirtelen. Nem volt könnyű dolgom, de szerencsére a kezdettől itt dolgozó Samuné Éva segített. Együtt alakítottuk, finomítottuk a technológiát. Tizenegyféle tésztát készítünk, a hagyományos levesbetéteket és köretnek valókat. A levesbe való kizárólag lisztet és tojást tartalmaz. Olyan keményre áll össze, hogy csak a gép tudja nyújtani. A múltkor elromlott, és mondtam: na, elő a sodrófákkal! De sikerült elhárítani időben a bajt. Sajnos öregek a gépeink, elég gyakori a hiba, ami viszi a pénzt. Egy fogaskerék cseréje hatezer forintba, az ékszíj húszezerbe kerül. Megnőttek az energia- és az alapanyagárak, de ezt a késztermékben nem lehet érvényesíteni, mert akkor nem fogyna el. Jó volna új gépeket beállítani, saját kisüzembe költözni a bérleményből, de nem tudom, ez mikor valósulhat meg. Most akarom beadni a pályázatot a munkahelymegőrzéshez.

Lánya, Andrea sárga, szálas levestésztát csomagol cellofánzacskókba. A kisüzemben naponta 250 kilogramm köretnek valót és 100 kilogramm levestésztát készítenek, jóféle tésztaliszt felhasználásával, amelyet a celldömölki malomból hoznak.

– Tetszik ez a munka, jó helyem van, és egyelőre nem gondolkodom másban – mondja Andrea.A készárut testvére, Mónika fuvarozza Lenti, Zalalövő, Türje irányába, százhúsz kis boltba. Mindössze egy nagyobb üzlet vásárol tőlük. Az apró boltok pedig fogynak, így folyamatosan bővíteni kell a kapcsolatokat.

– A falusi háztartásokban is divatjamúlt a tésztagyúrás?
– Nem egészen. Télen sajnos visszaesik a kereslet, főleg februárban éreztük, hogy az asszonyok ráérnek otthon gyúrni. Aztán, amikor jön a tavasz, megszaporodik a kerti, a mezei munka, megint többet vesznek. Főleg ünnepek előtt, ballagások idején keresik a tésztáinkat.