Csőd felé tart a húságazat is

A gazdasági válság miatt jövőre csökken a középkategóriás és a prémium húsipari termékek iránti kereslet, a fogyasztók főleg az olcsó, saját márkás, vagy az import árut keresik majd – vélekedett Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke. Holott jószerivel csak az előbbi termékek biztosítanak némi hasznot, a kereskedelmi márkák nem. Márpedig – derül ki a Magyar Agrárkamara és az Agrárgazdasági Kutató Intézet közös elemzéséből – a hazai feldolgozók nagyjából 40 százalékban kereskedelmi márkás termékeket állítanak elő. Hogy mégis ez a gyakorlat annak egy magyarázata van: így lehet bekerülni valamelyik áruházláncba, illetve a cég így tud eladni saját gyártói márkás terméket is. Nem mellesleg kapacitásaikat is az így növelt mennyiségű értékesítéssel képesek lekötni.
Pontosabban nem képesek. A húsiparban az az egyik baj, hogy termelőkapacitásaik egy része kihasználatlan. Kevés itthon a sertés, kicsi a belső fogyasztás ész export is töredéke a korábbiaknak. A sertésvágással és darabolással foglalkozó cégek inkább veszteségesek, míg a tovább-feldolgozást végzők – például húskészítményt gyártók – helyzete némileg stabilabb.
Jövőre több húsipari cég is a csőd közelébe kerülhet. Az előbbiek mellett a kereskedelem – nem tartva be a törvényi előírást – jóval 30 nap után fizet, ami likviditási gondot okoz nemcsak a feldolgozónak, hanem a beszállítóinak, így a sertéstartóknak. A körbetartozás általánossá vált.
Nem véletlen, hogy mindenki takarékoskodik: a gyártók „csupán” az Élelmiszerkönyv minimális előírásait tarják be – sokszor alig van hús a termékekben - fest szomorú képet a valóságról a Magyar Agrárkamara. A termelők nem tudják lecserélni elavult etetőiket, itatóikat, fialtató berendezéseiket stb., így aztán drágán, kevesebb sertést állítanak elő. Ez az oka annak is, hogy a nyugati versenytársakhoz képest kilónként akár 20 százalékkal is drágább a hazai disznó, hogy a feldolgozók és kereskedők évről évre több – az itthoninál olcsóbb -sertéshúst importálnak.
Ördögi a kör. A húsipar akkor lenne versenyképes, ha sok, olcsó disznót, versenyképes körülmények között értékesíthetne itthon és külföldön. De exportálni alig tud, mert 10-15 százalékkal olcsóbb itthoni sertés kellene hozzá. A termelő akkor léphetne tovább – állapítja meg a Magyar Agrárkamara tanulmánya -, ha lenne pénze lecserélni a sokszor 20-30 éves istálló-technológiáját, jó minőségű tenyészállatokat szaporíthatna, kevesebb takarmányból állítana elő egy kiló húst, egy koca után a mostaninál sokkal több malacot tudna leválasztani. Az állattartó telepek nem rendelkeznek – mert nem vehetnek – takarmánytermő területtel, nem tudják hová tenni a trágyát, melytől csak költségesen szabadulhatnak meg, nincs pénzük környezetvédelmi beruházásokra, ezért egy-két éven belül be kell zárni a telepek akár negyedét is. E sorokat öt- tíz-tizenöt éve is leírtuk. A helyzet azóta csak rosszabbodott.
S ebben a helyzetben az állami tulajdonban lévő cégek sem segítik az ágazatot. Az állati tetemeket csak egy cég, a monopolhelyzetben lévő ATEV Zrt. semmisíti meg, borsos áron. A hatósági húsvizsgálati díjak a magánlaboratóriumi díjainak kétszeresét is elérik. Magáncéggel mégsem ildomos vizsgálatokat végeztetni, mert azokat sokszor nem fogadják el, s utána jöhet a büntetés. A hatóságok képtelenek véget vetni – de még csak arányát is csökkenteni – a fekete vágásoknak, illegális értékesítésnek. Csak úgy mint tíz éve, ma is 25-35 százalék körül mozog az arány.
A mostani problémák közül csak alig néhány orvoslására ad reményt a honi támogatáspolitika. A források – közöttük a vidékfejlesztésre szántak – felhasználásáról szóló program 2013-ig determináltak. A kamara szerint beruházásokra alig van forrás, önerő hiánya a hitelpiaci válsággal párosulva szinte lehetetlenné teszi az ágazat talpra állítását.