KO, vagy csak megroggyant az élelmiszeripar?

Vegyük sorra az elmúlt hónapok híreit! Nézzük a húsipart: felszámolás alatt áll a Pápai Hús Rt., komoly bajok vannak a Zalahúsnál. Szlovák tőkebefektetők kezére kerültek a Debreceni Hús-csoporthoz tartozó gyárak – kivéve a Kapuvárit, a gyengélkedő üzem magyar kézben maradt -, s ha most tervei szerint kivásárolja a 7,5 milliárd forintért szőröstül, bőröstül készletestül, gépparkostul kínált Pápai Hús Rt-t, akkor még a piacvezető szerepet is átveheti a Csányi Sándor OTP-vezér áttételes tulajdonában lévő Pick-Délhús cégcsoporttól. A szlovák Penta nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy létrehozza Közép-Európa legnagyobb húsipari holdingját. 2007-ben kezdte előbb a negyedik, majd a legnagyobb szlovák húsos céggel, aztán beindult a környező országokban, így nálunk is.

Az okos ember a válságban vásárol – régi igazság ez.
Aki így gondolkodik viszonylag olcsón juthat nemcsak húsipari kapacitáshoz, hanem a baromfiiparban is érdekeltséget szerezhet: felszámolásból lábalt ki néhány hónapra a Zalabaromfi Rt., hogy aztán a nyáron megint bajba kerüljön: szeptembertől áll az üzem 750 dolgozó sorsa pecsételődött meg. Bajba került Hungerit is, melyet a Négy Mancs állatvédő csoport tett taccsá a tömött víziszárnyas-termékek bojkottjával. Két év óta felszámolási eljárás alatt áll a Merián, mely szintén a kacsa- és libamáj-termékeiről volt híres.

Aki a hűtőiparban, vagy a borászati ágazatban akar bevezetett céget vásárolni, az vegye meg a nagyrédei Szőlőkert Zrt-t. A gyöngyösi borászati és mirelit cég felszámolás alatt áll és eladó. De érdemes körül nézni Egerben is: ott a híre Egervin jogutódjai közül van néhány bajban: legalábbis már második éve nem vásárol fel szőlőt egyik vállalkozás sem. A legnagyobb név, a Globus már 2006 óta külföldi kézbe került: többségi tulajdont szerzett a francia Union Fermiére Morbihannaise Société Coopérative Agricole. A piac második nagy szereplője szintén francia kézben van, ez a Bonduelle. Magyaroké az előre menekülő és beruházó „pirosaranyos” cég, a Univer Product, a nyíregyházi EKO Kft. épphogy megmenekült korábban a bezárástól.

Ha kenyérsütéshez és kereskedelemhez vonzódik a befektető az sem okoz gondot: az iparág képviselői szerint a működő 1200 pékség harmada került finanszírozási válságba, tehát ott is van mit keresni.
És akkor itt a tejipar: míg a boltokban 900 forintos lengyel akciós trappistával hívják be vevőiket a nagy láncok, addig a 1600-1800 forintos magyar sajt és tejipar versenyképtelen. És az egész ágazat padlót foghat, ha maradnak a nyomott árak: akad sajtüzem, amely inkább Szlovákiába adja el a felvásárolt tejét, mert úgy legalább nullszaldós a gazdálkodása, minthogy veszteséggel itthon sajtot állítson elő. Sóval a tejipari cégek közül is eladó lesz néhány a közeljövőben. A francia nyomulás itt is tetten érhető: a Veszprémtej és a Bakonytej a Bougrainé, ahogy a Danone is piacvezető egyes szegmensekben. Egy másik francia cég most kezd hat-hét termékével piachódításba – melyeket egyelőre importál. S hírek jöttek arról, hogy a Sole-Mizo csoportot – szintén Csányi Sándor érdekeltségébe tartoznak – egy nagy francia cég világította át, tudakolván, mire képes a hazai piacon meghatározó résszel bíró vállalkozás-csoport.

De miért is beteg a magyar élelmiszeripar?
Az okok egyértelműek: az élelmiszeripar mégsem volt felkészülve a rohamra. Bár az ágazatot a leginkább nyitottnak, ezért alkalmazkodó-képesnek mondták még az uniós csatlakozás előtti években, mára kiderült: elvesztette belpiaca 25-30 százalékát, az exportja is egyre csökken, s a jövőben is hasonló trendekre számítanak a szakértők. Az import térnyerése mellett nem jött jól a két éve tartó, s legalább még két évig tartó hazai fogyasztás-csökkenés: 2007-ben 5 százalék volt, 2008-ban már 10 százalék lehet. Eközben évente 2-4 százalékkal bővül a külföldi áruk aránya a boltokban.
Ezek után arra a kérdésre sem tudjuk a választ, hogy az a 90 milliárd forintnyi uniós és hazai támogatás, melyet 2013-ig vehet igénybe fejlesztésre az élelmiszeripar, mire lesz elég, s ki veszi igénybe.