Malaca van a szőkéknek

Kisköre és Pély között, a Tisza gáttere mögötti Akolhát-pusztán építette fel gazdaságát Szabó János és felesége; a környéken ma övék az egyedüli szőke mangalica törzstenyészet.

Istállótól legelőigKeresztény Gabriella2009. 01. 23. péntek2009. 01. 23.
Malaca van a szőkéknek

A házaspár hét éve kezdett 20 törzskönyvezett kocával, s ma már azon dolgoznak, hogy őstermelői húsfeldolgozót építenek. Történetük kiváló példája annak, hogy egészen kicsi családi gazdaságokból hihetetlen szorgalommal hogyan lehet gyarapodni, és miként lehet alkalmazkodni a piachoz.

- Azért éppen hússzal kezdtünk - mesélik -, mert ez a létszám kellett ahhoz, hogy valaki a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete által is hitelesített tenyészetet hozhasson létre. Ehhez ki kellett nekik alakítani a helyet, és beszereztük a szükséges állat-egészségügyi papírokat. A mi területünk majd két és fél hektár, ami ideális méret a külterjes tartásra; mondjuk harmincnál is több kocához, s ezek szaporulataihoz elegendő. Mostanában úgy 26 kocánk - hol kicsit több, hol kevesebb - és háromszázon felüli malacunk van. Bővítenénk mi szívesen, de ehhez több legelőterület kellene. A mangalica húsa akkor a legjobb minőségű, ha hagyományosan, nomád körülmények között éldegél. A legelőn bóklászik, jöhet-mehet kedvére egész nap. Tér kell neki, meg szabadság. A környező földek már elkeltek, s a Pély és Kisköre között tervezett vésztározó miatt sem tudnánk földhöz jutni. Pedig igen sok „birtokos” ember van a környéken, állattenyésztésből viszont egyedül mi élünk.

Ami az értékesítést illeti, a házaspár mindig jelezte, hány hízósertésük van, ezeket a húskombinát átvette, a legértékesebb részeket pedig egy kft adta el Spanyolországban. Miután a felvásárlási árak az elmúlt években csökkentek, a takarmány viszont drágult, önállósították magukat, amit igen jól tettek.

Mint már említettük, úgy döntöttek, hogy belevágnak egy saját húsfeldolgozó üzembe. Hagyományos paraszti jellegű mangalica termékeket állítanak elő: kolbászt, hurkát, szalonnát, tepertőt, tepertőkrémet, és különböző füstölt étkeket. Őstermelőként lehetőségük van rá, hogy személyenként heti egy mangalicát levágjanak. A sertést a közeli uniós vágóhídon kettéhasítják, állategészségügyileg bevizsgálják, majd kezdhetik a termékek gyártását. A hatósági állatorvos felügyelete szükséges a húsfeldolgozó helyiség, a tároló, és a füstölő kialakítását. Minden forintjukat ebbe forgatták vissza. Azzal együtt, hogy ötéves programjukra, mint agrár-környezetgazdálkodók, évente 420 ezer forint pályázati támogatást is nyertek. Amit az induláskor 22 kocával kezdtek. A támogatást általában november végén kapják, bár jobban örülnének, ha nyár végén jutnának hozzá, mert abból rögtön takarmányt vennének. Sebaj, így is minden forintnak megvan a helye! Miként a mangalicahúsnak is.

- Végeztünk mi előzetesen egyfajta piackutatást. Láttuk, hogy a nagyáruházakban, hogy jóval ötezer forint fölött van a mangalicakolbász kilója. Mi jóval olcsóbban adjuk nyilván. A család, ismerősök, helybeliek, a Tiszánál kempingezők és régi kuncsaftjaink mellett bárki vevőnk lehet, az ország minden tájárról. Mi nagyon kicsi őstermelői vállalkozás vagyunk, ezért csak a minőségben vehetjük fel a versenyt. Az állataink megkapják azokat a természetes körülményeket, amiket szeretnek, amit ők meghálálnak készáruként, „bőrbe csomagolva”.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek