Nem kell túllihegni

Jószágaink számára néha létkérdés, hogy szervezetük hőtermelése és hőleadása egyensúlyban legyen. Ezt az egyensúlyt abban a külső hőmérsékleti zónában, a komfortzónában tudják legkönnyebben fenntartani, amelyben jól érzik magukat, és genetikai képességeik szerint tudnak termelni. Ez a hőmérsékleti zóna felnőtt állatok esetében 15-20 fok, holott nyaranta ennél jóval melegebbek vannak. Állataink kínzó melegtől való megóvása állatvédelmi s egyúttal gazdasági kérdés is, hiszen minden olyan környezeti hiba, amely az állat komfortérzetét hátrányosan befolyásolja, drágítja a termelést.

A veszély annál nagyobb, minél nagyobb termelőképességű az állat és minél inkább kivontuk természetes környezetéből. Nyilvánvaló, hogy egy árnyas gazdasági udvaron kapirgáló tyúk jobban viseli a meleget, mint a zárt tojóházban lévő. A baromfik az emlősöknél is nehezebb helyzetben vannak: nincsenek verejtékmirigyeik, így izzadni nem tudnak, de tollazatuk mintegy szigetelésként azt is megakadályozza, hogy akár sugárzás, akár áramlás útján bőrükön át képesek legyenek hőt leadni. Harminc fokban a légvételeik száma 5-6-szorosára nőhet, lihegnek, mert felesleges hőjüktől szinte kizárólag így, a légzőszervük hámján keresztül történő párologtatással tudnak megszabadulni. Legjobb hőtűrő képessége a libának van, a pulykáé ennél rosszabb, és a legrosszabb a tyúké. A kis testű fajták hőtűrőbbek, mint a nagyobbak. A szabad bőrfelület nagysága segít, ezért is bírják jobban a meleget a kopasz nyakú tyúkok.

A komfortzónát meghaladó hőmérsékletnél a tojótyúkok takarmányfelvétele akár egyharmadával is csökkenhet. Romlik a tojástermelésük: nemcsak kevesebb, de kisebb tojásokat is tojnak, megnő a szabálytalan alakú tojások száma, s több lesz a vékony héjú. A hímivarú állatok spermatermelése akár a felére eshet vissza, és romlik a párzási aktivitás, a nőivarúaknál pedig a petesejtérési zavarok miatt kevesebb lesz a termékeny tojások száma. Csökken a kórokozókkal szembeni ellenálló képességük, emiatt gyakoribbak a megbetegedések, nő az elhullások száma.

Ilyen szempontból azok az ólak jók, melyek későn melegszenek föl, és szellőztetni is lehet őket (40 centiméter vastag vályogfal, lyukacsos téglafal). A napsugarakat visszaveri például az alumíniumbevonat, a fehér fal, a gyöngykaviccsal beszórt lapos tetők, de segíthet a tető locsolása is. Ügyeljünk arra, hogy ketreces tartásnál a ketrecsor teteje és az istálló plafonja között legalább 2 méteres távolság legyen. Mély almos tartásnál különösen fontos az alom minősége, vastagsága pedig ne haladja meg az 5 centit. Az istálló levegőjébe permetszerűen vizet juttathatunk, sőt az állatokat, az etetőutakat, a járdákat és a trágyacsatornákat is naponta többször locsolhatjuk. Kerülni kell a zsúfoltságot. Jó, ha az energiadús takarmányok helyett vitaminokban, ásványi anyagokban gazdagabb, jó étrendi hatású, könnyen emészthető takarmányokat etetünk, s ezeket is több részletben. Legfontosabb az, hogy az állatok 8-15 fokos ivóvízhez bármikor és tetszés szerinti mennyiségben hozzájussanak.