Félmilliárdos bukás a magyar tarka spermáján

Az egyik mezőgazdasági szaklapban a „tőke mohósága elleni küzdelemről” olvashattunk, meg arról, hogy „a magyartarka tenyésztés értékei az egyesület tulajdonában maradtak”, miközben ismeretlen tettes ellen büntetőeljárás indult különösen nagy vagyoni hátrány okozása, hűtlen kezelés, adócsalás miatt éppen a „mohó” tőke részéről, az egyesület tulajdonába maradó(?) magyartarka szaporítóanyag miatt…

A sifrírozott szöveg kibogozása helyett kérdezzük meg a „tőkét”: ugyan mitől tetszik ilyen mohónak lenni?
– Nem hinném, hogy mohónak volnék mondható – mondja Solymosi Imre, az Országos Mesterséges Termékenyítő Zrt. tulajdonos-vezérigazgatója –, sőt, attól félek, inkább túlzott naivitással vádolhatom magam, amiért hagytam, hogy az események idáig fajuljanak. Amikor 2006 őszén meghirdették a társaság privatizációját, pályáztam, és megvettem a cég többségi tulajdonát; a magyar állam 25 százalék, plusz egy részvényt tartott meg. A kiírásban szereplő vagyonelemek, a telephelyek, az állatfarmok, a laboratóriumok között ott voltak a talán legnagyobb értéket képviselő szaporítóanyagok is, ezek között például a magyartarka fajtának az országban fellelhető teljes spermium-készlete is. A cég átvételét követően aztán kiderült, hogy az addigi vezérigazgató a teljes magyartarka szaporítóanyagot korábban eladta értéke 1 százalékáért a Magyartarka Egyesületnek.

– Csakhogy mi is tudjuk, mennyibe kerül egy adagnyi magyartarka?
– A bikától függ, a legolcsóbb 1600, a legdrágább 3000 forint. E helyett 15-350 forintért kelt el darabja a készletnek; így a közel 500 ezer adag spermiumért 31 millió forintot fizetett az egyesület a reális 531 millió helyett. E miatt tettem feljelentést, s most e miatt vádolnak mohósággal.
 

– Nehezen látom be, hogyan lehet egy ilyen manővert megcsinálni a tulajdonos háta mögött…
– A kellően titokban tartott adás-vétel még a korábbi tulajdonos, az FVM idején történt, megjegyzem, ők sem tudtak semmiről. Egy ideig nekem sem volt rálátásom a cégre, megbíztam a vezérigazgatóban. Ráadásul a szaporítóanyag is mindvégig ott volt a szemünk előtt, hiszen, amikor megtörtént a jogtalan eladás, az egyesületnek sem engedélye, sem eszköze nem volt még a mesterséges megtermékenyítésre. Sőt, mivel még értékesítő hálózatuk sem volt, a mi cégünket bízták meg szerény jutalékért a bizományosi értékesítéssel is… Csak az üzlet nagyságát, no és a valódi „mohók” gyakorlatát érzékeltetve mondom: a 31 milliós árból egy év alatt úgy jutottak 67 milliós árbevételhez, hogy a készlet alig 7-8 százalékát adták csak el, ugyanis az általuk 15-350 forintért vásárolt spermát 1600-3000 forintért adják tovább a gazdáknak…

– Hogyan tovább?
– A kisebbségi tulajdonos magyar állammal közgyűlést tartottunk, amely közgyűlés határozatot hozott a vagyonvesztés körülményeinek kivizsgálására. Ez megtörtént, a korábbi vezérigazgató eljárását nemcsak etikátlannak találtuk, hanem alapszabály-ellenesnek, és rendkívül hátrányosnak is. Így például csak az igazgatóság engedélyével lett volna joga 10 milliós értékhatár fölött szerződést kötni, 50 millió fölött pedig már közgyűlési határozatot írt elő a társasági törvény. Mindezek jegyében tettük meg a szükséges feljelentést; talán ennek hatására készülnek most az „ellencikkek” arról, hogy a magyartarka szaporítóanyag a legjobb helyen, a gazdák kezében van, s hogy küzdeni kell a mohó tőke ellen…