Rossz kártyajárás volt

Szerinte ugyanis a doktor elutasította a kérését, hogy magas vérnyomástól szenvedő, fekvőbeteg feleségéhez azonnal kijöjjön. Mire a rendelés befejeztével a doktor átautózott Sajóládra, addigra az asszonyt mentővel a megyei kórház sürgősségi osztályára szállították, s állítólag perceken múlott az élete.
Mondta ezt a férje, s ezzel az üggyel mindkét részről betelt a pohár. Bódi József már nagyon megbánta, hogy két éve összeveszett sajóládi háziorvosával; a sajópetri Melcher Zoltán pedig azt, hogy befogadta a kártyáját, noha nem is a körzetébe tartozik, ahol így is sok embert kell ellátnia, és nem szeretné, ha Bódiék továbbra is az ő betegeik maradnának.
Nézzük az érem mindkét oldalát. Egyik részről Bódi úr azt állítja, a három év alatt többször előfordult, hogy kérésükre az orvos csak későn jelentkezett. A másik oldaláról Melcher doktor azt, hogy az idült hörghurutban szenvedő, a dohányzásról leszokni képtelen asszonyhoz valóban sokszor hívták már, de mindannyiszor feleslegesen. A szintén erős dohányos férjnek is több betegsége van, magas a vércukorszintje, vérnyomása, de sem ő, sem a felesége soha semmit nem tettek gyógyulásuk érdekében, volt, hogy a felírt gyógyszereket ki sem váltották. Márpedig ha egy házaspár – főleg káros szenvedélyei miatt – nemcsak beteg, de renitens is, akkor ő nem hajlandó, de nem is köteles ellátni őket.
A sztrájkot befejező Bódi úr váltig állítja igazát, csakhogy az a bibi, hogy betegkártyájuk most lóg a levegőben. Ők szívesen visszamennének régi orvosukhoz, ám korántsem biztosak benne, a történtek után ez lehetséges-e. Mert a területileg illetékes háziorvosnak sürgősségi esetben kötelező az ellátás, de ha betelt a kvótája, nem köteles ismét visszafogadnia egykori betegét. Egy biztos; a kártyák majdcsak gazdára lelnek, hiszen a házaspár nem maradhat ellátatlanul.