Csípős kőkorszaki lelet

Ez a paprikaféle olyannyira régi keletű, hogy Közép- és Dél-Amerika őslakói már több mint hatezer éve is főztek és fűszereztek vele. Erre a következtetésre jutottak azok az amerikai kutatók, akik őrlőköveken megtalálták a chili apró magvainak nyomait a napokban. A legrégebbi, 6100 éves chilimagokra Ecuadorban bukkantak. A most megtalált leletek 1500 évvel ezelőttiek, és két mexikói barlangból származnak, ahol a paprika tízféle termesztett változatának maradványait sikerült elkülöníteni. A barlangok különösen száraz levegője megakadályozta a magvak elbomlását, így azok kiszáradva évezredeken át fennmaradtak.
Ezek a leletek azt bizonyítják, hogy a chili az egyik legrégebbi élelmiszer. Eddig úgy tudtuk, hogy a növényt a XIV–XVI. században nemesítették a mai Peru, Chile és Argentína területén élt inkák, valamint Mexikó őslakosai, az aztékok. Most már azt is tudjuk, hogy a kőkorszaki népek kukoricából és manióka gyökérből, valamint babból, tökből és pálmagyümölcsből főztek chilis leveseket és egytálételeket. A növényt a közismert paprikával együtt Kolumbusz és hajósai hozták Európába, innen terjedt el az egész világon.
A chili paprikák is a burgonyafélék családjába tartoznak, mint a többi paprikafaj. Ízük, csípősségük a zamatos édestől az égető csípősig változik. Az édes és a csípős chili paprikák keverékét jellemzően a mexikói konyha használja, de szép lassan elterjed világszerte. Akinek bírja a gyomra, élvezheti gyógyhatásait. Mert a fűszerkönyvek szerint nagyon sokféle bántalomra gyógyír. Jó például megfázás ellen, elpusztítja a bélparazitákat, kedvezően hat a férfierőre, és nagy valószínűséggel csökkenti a rákos daganatok kialakulását is. Ez klinikailag ugyan még nem bizonyított, de Mexikóban és Indiában, ahol sok chilit fogyasztanak, jóval kevesebb a rákbeteg.