Energiagyűjtő napteknő

A napteknő jellegzetes, íves parabolatükréről kapta a nevét, ez fókuszálja (összpontosítja) egy pontba (a gyújtópontba) az energiát. Az egyes tükrök gyújtópontjában szigetelt csővezeték fut: a cső anyaga (acélcső fényelnyelő bevonattal ellátva) elnyeli és hővé alakítja a sugárzó energiát, amit azonnal át is ad a benne áramló folyadéknak. (A bevonat a ráeső napsugarak mintegy 95 százalékát képes elnyelni, azaz hasznosítani.) A csőben keringő folyadék hőmérséklete – kiváló sugárzási viszonyok mellett – elérheti a 400 Celsius-fokot is. A forró folyadék energiáját a továbbiakban egy hagyományos rendszerű hőerőműben hasznosítják: gőzt állítanak elő vele, amely gőzturbinát hajt meg, s ezáltal a hőenergiából mechanikai energiát nyernek. Mivel pedig a gőzturbina egy generátort működtet, a többszörös energiaátalakítás végeredményeként villamos energiát kapnak, amely az elektromos hálózatba vihető.
A Nevada Solar One, amelynek villamos teljesítménye 64 MW, 18 ezer napteknőből áll. Maga az erőmű mintegy 130 hektárnyi területen létesült, itt kígyóznak a sivatag forró földjén végeláthatatlan sorokban az egymáshoz kapcsolt napteknők. Hogy pedig mindig a lehető legtöbb napsugarat ejthessék csapdába, automata napkövetővel látták el őket; úgy követik a nap járását, akár a napraforgók sárga tányérjai.