Szárnyal az óriás

A korábbi óriásgépeknél csendesebb, utasterének ötletes kihasználásában példás A380-assal új fejezet nyílt a légi közlekedésben. Külön figyelmet érdemel az üzemanyag-takarékossága is: mindössze három liter kerozint fogyaszt fejenként és száz kilométerenként. Rövidebb föl- és leszállópályát igényel, mint az eddigi nagy gépek, a repülőtereket azonban át kell alakítani, hogy fogadhassák. Európában ez idő szerint London, Párizs és Frankfurt tudja majd fogadni az A380­ast.
A mintegy nyolcvan méter hosszú és csaknem ugyanakkora fesztávú óriásgép szárnyfelülete 845 négyzetméter. Legnagyobb repülési magassága 13 100 méter, csúcssebessége 1010 kilométer óránként. Tankja 310 ezer liter kerozin befogadására alkalmas, amivel maximum 16 200 kilométeres távolság megtételére képes leszállás nélkül. Teherszállításra átalakítva 152 tonna árut bír el, ami nagy teljesítmény ugyan, de jócskán elmarad a világ legnagyobb teherszállító repülőgépe, a nyolcvanas években Kijevben gyártott An–225-ösétől, amely 250 tonna teher szállítására képes. (Az egykori szovjet szupergép hosszabb, 84 méteres, szárnyfesztávolsága és szárnyfelülete is nagyobb, azonban lényegesen lassúbb, csak 850 kilométerrel repül óránként.)
Az A380-as vázát üvegszállal erősített alumíniumkompozit borítja, ami jól ellenáll a nyomásnak, nehezen szakítható (fékezi a repedést), ugyanakkor igen könnyű. Ennek folytán a repülő monstrum kevesebb kerozinnal mozgatható. Része van az üzemanyag-takarékosságban a négy korszerű hajtóműnek is, amelyek egyenként 340 kN erővel röpítik előre a gépet.