Vándorló élelem

A sarki fűszeres, csakúgy, mint a gyalogos vásárló, egyre inkább a múlté. Helyüket a hiper- és szupermarketek veszik át, amelyekbe gépkocsival járnak az emberek. (Három éve végzett hazai fölmérés adatai szerint Magyarországon az élelmiszer-vásárlások 36 százalékát autóval intézték, és az arány azóta csak növekedett.) A globális élelmiszerellátás egyik vitathatatlan előnye, hogy úgyszólván függetlenedik az adott ország terméseredményeitől és – például a gyümölcsválaszték tekintetében – már-már megszünteti az idényjelleget is. (Nemrégiben a britek végeztek fölmérést arról, tudják-e a vásárlók, mikor érik hazájukban a borsó, a retek, a szamóca, a szilva, a körte, az alma. Kiderült: a döntő többségnek fogalma sincs róla, minthogy szinte egész évben ott találja mindegyiket a szupermarketek polcain.) Azonban egyre kevésbé hallgatható el a fölsorolt előnyök ára, nevezetesen, hogy az élelmiszerek nagy távolságra való szállítása jelentős környezetterheléssel jár, mivel a járművek által kibocsátott szén-dioxid a klímaváltozásért felelős üvegházhatás egyik előidézője. Amerikai környezetvédők nemrégiben végzett kutatásai kiderítették, hogy az átlagos amerikai piacon kínált, más államokból érkező zöldségek és gyümölcsök szállítása 4–17-szer több üzemanyag-fölhasználással és 5–17-szer több szén-dioxid-kibocsátással jár a helyben vagy a környéken termesztettekhez képest. E vizsgálatok nyomán vezették be az úgynevezett élelmiszer-kilométert, vagyis azt a mérőszámot, ami azt mutatja, hogy az adott élelmi cikk hány kilométert tett meg a termesztési-előállítási helyétől a boltig. Brit kutatók ezt azzal egészítették ki, hogy noha a szállítási távolság fontos szempont, nem mindegy, milyen eszközön utazik az áru. Szerintük a legszennyezőbb a légi szállítás, amelyet a közúti követ, a vasúti fuvarozás pedig a harmadik a sorban. A legkörnyezetkímélőbb módnak a vízi szállítást találták.