Hajóflotta a földben

A régészek jóvoltából eddig 39 hajóroncs került elő, meglepően jó állapotban. A hajók deszkázatát összetartó, rézből készült szegek nagy része meg a faanyag szinte sértetlen, s a rakományok maradványait is megőrizte az idő. Előkerült például egy római halfűszerrel teli hordó, de megtalálták az egyik felborult hajó alá szorult tengerészek csontvázait is. Az egyik vízi jármű húst szállított, egy másikon pedig élő oroszlánt vittek Afrikából a római arénákba.
A Krisztus előtti VI. századtól egy csatorna kötötte össze a pisai dokkokat a nyílt tengerrel. Körülbelül százévenként egy szökőárhoz hasonló természeti katasztrófa sújtotta ezt a tengeri utat, amikor is a hajók a mélybe vesztek. Ez a magyarázata annak, hogy a roncsok miért származnak különböző korokból. (A csatorna egy részét az Arno idővel föltöltötte hordalékával, így kerültek föld alá az elsülylyedt vízi járművek.) Tizenhat hajóroncsnak a korát is meg tudták állapítani, azok mind a Krisztus előtti V. és IV. századból származnak. A roncsok tartalmából, az építési módokból a kutatók szeretnék megtudni, hogy kikkel kereskedtek egykor az etruszkok és a rómaiak. (Azt már kiderítették, hogy a legrégibb megtalált hajók tulajdonosai görögök és föníciaiak voltak.)
Az egyik hajó olyan amforákat szállított, amelyeken Spanyolországból és Itáliából származó homokot találtak. Egy másik evőeszközöket és edényeket vitt, köztük egészen értékes darabokat is fölleltek. A hajók között eddig nem találtak hadihajót, utasszállítók pedig akkoriban nem is léteztek. A gazdagabb polgárok úgy utaztak, hogy helyet béreltek egy kereskedelmi hajón – nyilván az övék volt az a sok személyes, értékes tárgy is, amelyeket megtaláltak, nem pedig a személyzeté. Az egyik szabályosan lehorgonyzott hajó kötelei sértetlenül maradtak fenn. Rakománya között értékes ékszereket, kézzel mintázott kerámiát találtak. Az evezőpadba görög betűkkel az akedo szó volt belevésve, ami sirályt jelent – valószínűleg így hívták a hajót.