Névforduló

Mindössze 24 évet élt a talán leghíresebb magyar nő, a világ katolikusai között Magyarországi Szent Erzsébetnek (német nyelvterületen Türingiai Szent Erzsébetnek) ismert királylány. Születésének 800. évfordulójáról sok helyen megemlékeznek, Párizs érseke például a Notre-Dame katedrálisban mutat be ünnepi misét emlékére. Mit mondhat a ma emberének ez a megkapóan kedves és szelíd szent? Meg lehet-e érteni mai észjárással a király leányának és az őrgróf feleségének vágyakozását a szegénységre, misztikus rajongását, alázatos hitét? Úgy tűnik, igen: Árpádházi Szent Erzsébet tetteinek, szavainak kisugárzásán nem fog az idő.
Sárospatakon született 1207-ben, a pontos dátum a világegyházban november 17., nálunk november 19. II. András magyar király és merániai Gertrúd lánya. A türingiai őrgróf megkérte fia számára a kezét, ezért a kor szokásának megfelelően már négyéves kora óta az ő udvarában nevelkedett a kis menyasszony. Amikor 14 éves lett, megtartották az esküvőt, s attól fogva Wartburg várában éltek. Házassága a nála hét évvel idősebb Lajossal kiválóan sikerült, három gyermekük született. Erzsébet már gyerekkorában kitűnt jó szívével, kedvességével, jámborságával. Mindig sokat imádkozott, de természetére a vidámság és az aktivitás volt jellemző. Férje rokonsága ferde szemmel nézte adakozókedvét, s bizony, ha Erzsébeten múlt volna, valóban szétosztogatta volna a vagyont. Így hát titkolnia kellett jótékonykodását, noha férje szeretettel támogatta mindenben. Azt is megbocsátotta neki, hogy leprás beteget fektetett az ágyába, hogy ápolhassa. Életének ezt a motívumát gyakran megfestették, bár leghíresebb a rózsás történet: amikor sógora rajtakapni vélte, hogy már megint ennivalót hord a szegényeknek, és követelte, mutassa meg, mit visz a kötényében – az teli volt rózsával.
Miután férje elesett a keresztes háborúban, és húszévesen özvegyen maradt, Erzsébet sorsa nehezebb lett. Az új őrgróf elűzte őt és gyermekeit, noha a szent életű asszonynak egyáltalán nem volt ellenére, hogy a továbbiakban szegénységben kell élnie. Megmaradt özvegyi javaiból kórházat rendezett be Marburgban, ott szolgált a ferences harmadrend szürke darócruhájában, mint betegápoló. Huszonnégy éves korában, 1231-ben megbetegedett, de utolsó napjaiban ő vigasztalta az elkeseredett nővéreket, s derűsen, boldogan halt meg. 1235-ben szentté avatták. Számos helyen állítottak emléket neki. Az egyik legismertebb, nevét viselő székesegyház a kassai Szent Erzsébet-dóm és a bogotai katedrális, Budapesten a Rózsák terén áll a tiszteletére emelt templom, s Türingiában is több templom és emlékhely őrzi emlékét.