Cserbenhagyott jegesmedvék

Mindeddig úgy látszott, Amerika kötélnek áll, azonban a január elejére ígért döntést elnapolta, mondván: ehhez több kutatási eredményre és több tudós véleményének a megismerésére van szükség. A halogatás miatt sokan fölháborodtak, mivel az nyilvánvalóan összefüggésben áll az amerikai kormány azon szándékával, hogy hamarosan engedélyezi az olajkitermelést a jegesmedvék földjén, a Bering-szorostól északra fekvő Csukcs-tenger alaszkai partvidékén, 120 négyzetkilométeres területen.
Márpedig e nélkül is egyre szorongatottabb Földünk legnagyobb testű medvefajának helyzete. Ennek legfőbb oka az állatok – globális fölmelegedés miatti – egyre zsugorodó élőhelye. Az 1970-es állapotokhoz képest mára 20 százalékkal csökkent az életterük, és a szakemberek szerint ebből a század közepére még további 40 százalék fog elveszni. Ami már olyan mértékű csapással jár a megélhetésükre, hogy a mostani állomány kétharmada ki fog pusztulni.
Az élettérvesztés első számú oka a jégolvadás. Nyilvánvaló azonban, hogy ha a sarkköri területeken megindulnak a föltáró fúrások és ezek nyomában az olajkitermelés, az megzavarja és tovább nehezíti az itt élő jegesmedvék életét, csökkenti élőhelyüket. (Ezt megakadályozandó, vagy legalább mérséklendő szeretnék kiharcolni a környezetvédők a veszélyeztetett státust az állatoknak.)
A medvék birodalma a Jeges-tenger peremterületein húzódik. Amíg beljebb állandó a jégtakaró, itt, a szárazföldekhez közeli peremen az évszakok szerint változó a jég (a legkövérebb márciusban, a legsoványabb szeptemberben), ám az év legnagyobb részében jégtáblák borítják a tengert. A jegesmedve csak nagyon ritkán képes zsákmányt ejteni a vízben vagy a szárazföldön, itt, a zajló jégtáblákon érzi magát elemében. Itt csap le a vízből fölbukkanó vagy a jégtáblákon sütkérező fókákra, narválokra, rozmárokra, amelyek elfogyasztásával egyúttal tetemes energiát is tartalékol szervezetében, így jól bírja az éhséget.
A klímaváltozás nyomán a sarki területek állandó és a peremterületek időleges jege egyaránt veszített korábbi mennyiségéből. Az állandó jég kiterjedése az utóbbi szűk fél évszázad alatt 5,5 millió négyzetkilométerről 3 millióra csökkent. Ami pedig a peremterületi jég olvadását illeti, éppen a tavalyi év volt az, amikor minden eddigi negatív rekord megdőlt: az Északi-sarkvidék jégmennyiségének mintegy 40 százaléka vált vízzé. (A nyáron teljesen föl is tárult a sarkvidék északnyugati átjárója, mindeddig járhatatlan hajóutat olvasztva az Atlanti- és a Csendes-óceán között.) Mindez tovább nehezíti a jegesmedvék életét. Különösen a vemhes nőstényekét, amelyek hatalmas távolságot tesznek meg vadászterületüktől az Északi-sark irányába, hogy a peremvidéktől messze, a szárazföld belsejében, annak biztonságában hozzák világra bocsaikat. Kutatók megfigyelése szerint a nőstények minden évben átlagosan 6 kilométerrel hosszabb utat kénytelenek megtenni, ami előbb-utóbb ki fogja meríteni őket, és veszélyeztetni fogja az ellés és az utódnevelés sikerét.