Hatezer gyermek veszett vízbe

Tízezer-kétszáz utassal a fedélzetén futott ki a balti-tengeri Pomerániai-öbölben fekvő Gotenhafen kikötőjéből a Wilhelm Gustloff nevű személyszállító hajó 1945. január 30-án. Nem sokkal ezután egy szovjet tengeralattjáró megtorpedózta a vöröskeresztes lobogós hajót, amely elsüllyedt, a jeges vízben pedig kilencezer ember lelte halálát – közöttük sok nő és mintegy hatezer gyermek.

KaleidoszkópValló László2008. 03. 21. péntek2008. 03. 21.
Hatezer gyermek veszett vízbe

A tengerhajózás történetének e legszörnyűbb tragédiáját Günter Grass Nobel-díjas német író dolgozta föl a 2002-ben megjelent Ráklépésben című könyvében. (Nem véletlenül választotta ezt a címet: mivel az eset nagy árnyékot vetett a fölszabadító Vörös Hadseregre, ezért tabunak számított. Így az író csak óvatos, tapogatózó lépésekkel – mint a rák – közelíthetett a témához.) A napokban a ZDF német közszolgálati televízió idézte föl megrázó dokumentumfilmben a német történelem egyik legfájdalmasabb emlékét.
1945. január 21-én Karl Dönitz német admirális kiadta a parancsot a Hannibal-hadműveletre, amelynek célja Kelet-Poroszország kiürítése, a lakosság evakuálása volt. Az ok: a szovjet hadsereg előretörése nyugat felé, valamint az ellenség bosszújától, brutalitásától való félelem. A parancsot tett követte: a következő néhány hónapban a németek a világtörténelem legnagyobb evakuálását vitték végbe; a folyamatos támadások közepette 2,2 millió civilt menekítettek nyugatabbra. A menekülők közül sokan autóval, lovas kocsival vagy éppen gyalog vágtak a nagy útnak, némelyek pedig hajóra szálltak. Így a Gotenhafen kikötőjében állomásozó Gustloff nevű hajóra is egyre többen kapaszkodtak föl. (Kezdetben tartották a rendet a matrózok, később a tömeg áttörte a korlátokat, és zsúfolásig megtöltötte a hajót.)
A Gustloff lassan haladt a nyílt tengeren. Igen hideg idő volt, mínusz 15 fokot mutatott a hőmérő. Utólag kiderült: a nagy hideg miatt a vöröskeresztes lobogós személyszállító hajót kísérő és védő romboló radarja elromlott, így nem érzékelte a közelben megbúvó szovjet tengeralattjárót. Amely csak a nagy fogásra várt, hiszen eddig eredménytelenül vadászott. A szovjet tengeralattjáró három torpedót lőtt ki a könnyű zsákmánynak mutatkozó Gustloffra. Mindhárom talált, az utasszállító a bal oldalára dőlt. Mivel a rettenetes hidegben minden fedélzeti szerelvény eljegesedett, a mentőhajók beemeléséhez szükséges csörlők, daruk használhatatlanná váltak. A jéghideg tengervízben pedig még az úszni tudóknak is alig maradt esélyük a túlélésre. Így történhetett, hogy mindössze ezerkétszázan menekültek meg, és néhány – csodaszámba menő – kivételtől eltekintve az összes gyermek és csecsemő ott lelte halálát. (A ZDF televízió műsorában nyilatkozó túlélők szinte mind tizenévesek voltak a tragédia idején, s egy olyan sem akadt közöttük, aki ne veszítette volna el egy vagy több hozzátartozóját a katasztrófában.)
A Gustloff pusztulása része volt a hitleri Harmadik Birodalom haláltusájának. Elgondolkodtató egybeesés: a hajó veszte – napra pontosan – Hitler hatalomra jutásának tizenkettedik évfordulóján következett be. S két jellemző tény: az S–13 jelű szovjet tengeralattjáró, amely a hajót elsüllyesztette, német tervek alapján, holland hajógyárban készült. A tengeralattjáró iszákos parancsnoka, aki korábban egy büntetőtábort is megjárt, halála után megkapta a legmagasabb katonai kitüntetést, a Szovjetunió Hőse emlékérmet.