Ágrólszakadt aranyásók

Százezrek kerekedtek fel a kontinens legkülönbözőbb pontjairól, hogy szerencséjüket megtalálják. Néhányan meggazdagodtak, de a többség ugyanolyan ágrólszakadt aranyásó maradt, mint volt. Sokan közülük bűnbe keveredtek, mások csaló kereskedők és maffiavezérek áldozatává váltak, számosan éheztek, áztak-fáztak, megbetegedtek, és orvos hiányában meghaltak. Mert rendkívül mostoha körülmények közt éltek ezek az álomkergető férfiak.
 Ezek a folyamatok azonban nem csupán a néhány szerencsés kincskeresőnek hoztak fellendülést, hanem végső soron az ország gazdaságának is. Mert az adott területek infrastruktúrája fejlődésnek indult, sokan letelepedtek a lelőhelyek környékén, és idővel kialakultak az új városok. A kaliforniai aranyláz idején fellendült az Észak-Amerika keleti partjairól induló, Dél-Amerikát megkerülő hajózás. Az út sokszor négy hónapig is tartott és a Horn-fok miatt nem is volt veszélytelen, mégis sokan ezt választották, mert az észak-amerikai szárazföldi utak ellenséges bennszülött indiánok földjein vezettek keresztül, és legalább ugyanennyi ideig tartottak.
A felbuzdulás néhány év múlva elcsitult, majd újabb és újabb hullámokban újraindult. Az egyik leghíresebb, a klondike-i aranyláz a kanadai Yukon terület mellett, az alaszkai határnál tört ki. 1896 augusztusában gazdag aranylerakódásra bukkant egy csoport a Klondike folyó egyik mellékpatakjánál. A hír gyorsan terjedt, hamarosan áradt a tömeg a nehezen megközelíthető területre. Jeges hágókon, viharos tavakon, áradó folyókon keltek át az emberek, elhullottak lovaik, sokan megfagytak, és csak harmaduk-negyedük jutott el Dawson Citybe, a városkába, amelyet az első aranyásók alapítottak.
Legendák övezték őket. Mára pedig a kissé társadalmon kívülre szorult alakjukat, vad életüket megszépítette az idő, a kétes hírű szerencsevadászok romantikus hősökké nemesedtek.