Nem balga a balkezes

Balog, balga, balul üt ki, balszerencse, balfácán – régi kifejezéseink is ezt a  szemléletet tükrözik. Ezért is látunk olyan idősebb embereket, akik ugyan bal kézzel dobnak, bal kézzel nyúlnak a tárgyak felé, baljukkal merítik a levest, de jobb kezükben fogják a tollat, azzal vágják a húst. Keservesen tanulták meg, sok-sok koppintás és szidás után, igaz, később már kétkezesek lettek. (Bár azért az olyan sok előnnyel nem jár azon kívül, hogy mindkét kezükön könnyen levágják a körmüket...) Mindenesetre ezt a genetikai adottságot az emberiség körülbelül 15 százaléka hordozza és szenvedte meg az elmarasztalást a „csúnya” keze miatt, egészen a legutóbbi időkig.
Sok-sok évnek kellett eltelnie addig, amíg rá nem jöttek a lélek gyógyítói, hogy az erőszakos átszoktatás komoly ártalmakat okoz. A kisgyerek azt éli át, hogy ő tökéletlen, nem fogadják el olyannak, amilyen. A következmények egészen súlyosak lehetnek: szorongás, olvasási és számolási zavar, sokáig elhúzódó ágybavizelés.
Pedig a balkezességnek több az előnye, mint a hátránya. Igaz, gyakran labilis idegrendszer társul hozzá, ám fokozott kreativitás, tehetség is. Akik a bal kezükkel írnak, azok az agyuk jobb féltekéjét nagyobb mértékben kihasználják, ezért jobb a problémamegoldó készségük, egyszerre több témával is tudnak foglalkozni. Ezért például a politikusok között magas az arányuk. Akár Barack Obama, akár John McCain lesz az Egyesült Államok következő elnöke, személyében már az ötödik balkezes ül majd az Ovális Irodában.  Előttük ugyanis Gerald Ford, Ronald Reagan, idősebb George Bush és Bill Clinton is „balog” volt.